Tudok róla, hogy a 13. nap a szabadnapunkon nem született bejegyzés, majd talán pótolom. Akkor beszéljünk a mai napról, ami tegnap éjjel kezdődött el. Tegnap este, 11-kor hallom, hogy valaki kiabál, mondom ez egészen olyan mintha Polli lenne, de ki keresne engem éjjel. Hát a főnök asszonyom volt, hogy tudassa velem az éjszaka közepén, hogy másnap reggel negyed 7-re kell mennem dolgozni. Rendes vagy, kösz szépen. Be is mentem mint a jó kislány 5 perccel hamarabb, ahogy szoktam. Tudtam, hogy csak egy mosogató-orosz lány és a másodszakács mexikói srác lesz bent, meg talán az új női chef, aki amerikai. Rohanva kellett dolgozni, mert csak az egyik chef a nő volt bent és tudtuk, hogy 120 embert várunk reggelire fél 8kor. A tányérokat és egyéb étkezési kellékeket nem tettük le a asztalokra mint egyébként, hanem a svéd asztal szélére tettük, hogy kinek, ami kell vegyen. De így is annyi, de annyi kaját kellet ki vinni, meg teríteni, meg stb. hogy háromnegyed 8ra végeztünk. Akkor mi is leültünk enni, de mire szegény konyhás srác leült tele tányérral a kezében, kijött a chef, hogy jöjjön vissza segíteni, mert nem lesz kész az ebéd időben. Így a srác egy nyögéssel fájdalmas búcsút vett a reggelijétől és ment vissza dolgozni. Én i megijedtem, hogy mindjárt nekünk is szól, így 10  perc alatt annyi kaját nyomtam magamba, amennyit bírtam.

Reggeli után elkaptam a pasit, aki felvett minket Pesten és mondtam neki, hogy szeretnék vele beszélni. Mert reggel mondta a mexikói srác, hogy bizony ez  negyed 7-es kezdés mindennapos lesz és nem egyszeri és a vacsira sem kerül előbbre. Na még mint nem! Nekem ezek a.............gumikacsák azt mondták, hogy 8 órát kell dolgoznom per nap és NÉHA előfordul majd, hogy ráhúzunk. Na aki tud számolni, hamar rájön, hogy ebből bizony sehogy nem lesz 8 óra, ha 7 körül kell végeznünk este, és 2 óra szünetünk van. A pasi nagyon megértő volt, de tényleg. De a végén annyit mondott, hogy az én kedvemért nem tud változtatni a rendszeren, vagy maradok és elfogadom így a munkát, ahogy van mert bizony itt mindenki többet dolgozik 10 óránál vagy nem. Na persze, mindenki senki csak a konyhások. Ha meg nem fogadom el, ő megérti, és mehetek haza. De rohadj meg, nem mehetek haza mert akkor majdnem 2000 dollárt kell fizetnem ezeknek a mocskos gumikacsáknak mert hamarabb eljöttem. Így nincs választásom, az a helyzet. Mert nem fognak változtatni semmin mint, ahogy a pasi is mondta, annyi pénzem meg nincs, hogy haza jöjjek.

A 245 fős étkezős egyedül kitakarítottam, és mentem segíteni a mosogatásba. Miután azt is befejeztük, mentünk segíteni ebédet csinálni. Hihetetlen mennyiségű céklát pucoltam meg, és még több más fajta zöldséget kockáztam, csíkoztam, aprítottam és stb. Aztán észrevettük, hogy a dobozos narancslék, müzlis dobozok joghurtok, kis dobozos vajak...még mindig a konyhát és az étkezőt összekötő gurulós kocsin állnak. (Mindegyikből 60-70 darabot képzeljetek el.) Nekiálltam elpakolni raktárba és a hűtőkbe, mert a kocsi a szennyes edénynek van eredetileg, így kell majd az ebédhez. Mikor a felét elraktam szólt a chef, hogy inkább terítsek mert az összesen 150 embert várunk ebédre, ja és bocsi de egyedül kell csinálnod mert a többiek továbbra is a főzéshez kellenek. Ebből is az volt a kedvencem, hogy ebédnél nem volt elég letenni a svéd asztalra mindent, mint reggel most szépen asztalról-asztalra kellett teríteni. Együtt evett a személyzet valami irtó lármás, vegetáriánus népséggel, akik most a táborban lesznek egy hétig. Na mit ne mondjak, szar is volt a kaja, de hiába kerestük  a sok köret mellett nem találtunk főfogást. A paradicsom karikák, paprika csíkok, szelet kenyerek, brokkolik és stb. között nem leltünk semmit, amihez az a sok vacak lett volna. Ebédnél már jobb volt a helyzet, mert majdnem 20 percünk volt megenni a tányérunkra került ételeket. Aztán rohanás tovább, szó szerint értve kitakarítani megint mindent és készülni a vacsira. De mire kiganéztunk mindet, full-ra, ragyogóra már fél 3 lett. Ha valaki elfelejtette volna a napközbeni szünetem 1-3ig lenne hivatalosan. Erre közölte a nőci a konyhában, hogy sajnos tudja, hogy mikortól meddig lenne a szünetünk, de nem áll módjában megadni mert kellünk a vacsit csinálni. 30 perc elég lesz? Igen, sőt kimondottan boldog vagyok, hogy ma csak fél órát kell pihennem 2 óra helyett. Mégis mit gondolsz?!! Szerinted elég lesz?! De nem volt mit tenni, rohanás vissza a kis házakba venni egy mély levegőt, nehogy valaki túl jól beszéljen már angolul és elmondja a véleményét.

Aztán 3ra vissza a mókus kerékbe. Órákon át hordtuk a dolgokat az egyik helységből a másikba, le az emeletről a több kilós vödörbe, a saláta bárba, fel az emeletre a tányérokat a vacsihoz....Nem tudom melyik idióta találta ki, hogy a népségnek vega kaja legyen vacsira, a kisegítőknek meg hot dog. Ez ugye húsos és hús mentes kaja, nem lehet egy légtérben, nem lehet egy étkészlet stb. Ezért a felső emeleti étkezőt, amiből gyűléstermet csináltak a vendégek, vissza alakítottuk egy 30-40 fős kajáldává. Lent pedig a szokásos étkezőben tálaltunk a svéd asztalra meg a saláta bárba, a másik terembe meg kialakítottuk az ülőhelyeket az evéshez. Így sikerült az összes étkezőt össze piszkolni. Amihez persze, mindenből mást kellett használni, így a konyha minkét fele úszott a rumliban, a két különálló mosogatószoba is egy merő moslék lett. Mert hát a húsos és nem húsos dolgokat nem keverhetjük, így felváltva futkostunk, hol ide, hol oda elmosogatni és elpakolni a polcokra. Aztán a mosogatás után, lehet kitakarítani a 3 étkezőt, a saláta bárt, a konyhát. Mert a két szakács csak a maradékokat tudta elcsomagolni ennyi idő alatt nem volt idejük elkezdeni a takarítás részt. Igen, most bezzeg nem dobtuk ki a kaját, most elpakoltuk. De ha nem haragszotok, ennek most nagyon nem örültem. A konyhát is részekre osztottuk, a mexikói srác a húsmentes résznél mosogatta a tepsiket és fazekakat, én meg a másiknál. Mert a konyhai eszközök túl nagyon ahhoz, hogy gépbe mosogattuk, azokat kézzel kell. Aztán felsöprés, felmosás  a konyhában. Majd "unaloműzésként" a kiürült karton dobozokat daraboltuk fel és raktuk halomba. De nem kell aggódni negyed 9-re este végeztünk is. És olyan jó fej volt a chef, hogy megengedte, hogy holnap csak háromnegyed 7kor kezdjünk a megszokott 7 helyett és a ma reggeli negyed 7 helyett. Hát nem jó fej?? Amúgy tényleg az, de ki a fenét érdekel ilyenkor. Reggel negyed 7kor kezdtem, nem ültem le csak arra a 40 percre amíg összesen ettem ma, és arra a fél órára, ami a szünetem volt és negyed 9kor végeztem.

Kérdem én, mondta ezt bárki is, hogy nekünk majd ezt kell itt csinálni? Volt valaha erről szó. NEM. És ennek az undorító, mocskos országnak van bőr a pofáján azt mondani, hogy a szabadság, a jogok elkötelezett hazája?!  Köteles vagyok én ezt eltűrni? Én nem vagyok ember? Mert ha az vagyok, kérem engem is ember számba venni, mert ami ma volt a konyhán az embertelen volt. És ha még egyetlen egyszer valaki megmeri kérdezni, hogy ugye jól vagy vagy mi újság az fusson mert annyira már beszélek jól angolul, hogy "elmagyarázzam" neki, hogy hova kívánom az egész rohadt táborával és munkájával együtt. Sajnos, nem hinném, hogy néhány szónál többet tudnék neki mondani, mert ellentétben a többi társammal engem nem vonzanak a káromkodások más nyelveken. Nekem nincs rájuk szükségem, mert ma is lenyomtam egy laza fél órás hullámot belőlük magyarul mikor végre "haza" engedtek, ismétlés nélkül.

Szóval kedves ismerőseim, kérlek kezdjetek el pénz gyűjteni, mert én nem tudom kifizetni a hazajövetelemet, de én ezen a .........helyen nem maradok augusztus 28.-áig az is biztos. Az utolsó leheleteimig szoktam küzdeni azokért a dolgokért, amiket a fejembe veszek, de ha ez így megy tovább szó szerint kell ezt venni. Lehet, hogy később jobb lesz a tábor, de addig élve kéne eljutnom...Jelenleg sír a lábam a fájdalomtól, szakad be a hátam, folyik ki a szemem a gép előtt és csak az jár az eszembe, ha megtehetném egészen Győrig sétálnék hazafelé a két bőröndömmel együtt. És még a szaros tábor sem kezdődött el, nem hiszem el. Utálom az egészet, ez egy kínzás, embertelen, és gusztustalan. Dancsi és Gergő legyen eszetek és NE GYERTEK KI!!!!! Én soha nem akartam nektek rosszat, bízzatok bennem és ne gyertek ki, találjatok ki bármit otthon és maradjatok ott. Lehet nektek jobb lesz, mert Dancsi te nem ebben a táborban leszel (bár a chef szerint Amerikának ezen a partján mindenhol ez a munkamorál van csak a másik partra szabad menni szerinte dolgozni), Gergő te meg a normális emberi munkát végző fiúkkal leszel. Nem tudom  veletek mi lesz, de én már sírok a kétségbeeséstől mert ez nem normális, ami itt ma folyt. És sorozatban többet dolgozok 8 óránál, heti 6 nap, elmarad  a szüneteim nagy része, és nagyon nehéz fizikai munkát végzek lány létemre és még undorító is. Én nem ilyen feltételekkel jöttem ki, ez egy ember rablásnak is felér! Nem akarom végig mondani a fél órás, nem ismétlődő gazdag magyar anyanyelvem szókincsét, de rohadj meg Amerika, hazudtál nekem.....

u.i.: Kata, ne aggódj, tuti biztos, hogy nem maradunk kint, mindenképpen haza megyünk, de szerintem rám a beígérnél jóval hamarabb is számíthatsz majd!