Felhívnám a figyelmet, hogy mivel össze-vissza van netünk és ennek ellenére, minden nap megszületik a min. két bejegyzés, előfordul, hogy egy nap nem teszünk fel semmit, de ezt a későbbi napokban pótoljuk. Ma 3! új bejegyzés született és még a ma esti adaggal tartozom, majd holnap felteszem. Amiből az egyik az Andris krónikák következő fejezete. :)

Ma jött egy új cseh lány, lassan tényleg elegen leszünk a ránk szabott feladatokhoz. J Ma átvittek minket furgonnal a tó másik oldalára a tinédzser részre. Itt fognak lakni a nagyobb gyerekek majd ha megjöttek. Bementünk egy épületbe, ahonnan a fiúk épp két nagy zsák szemetet hoztak ki. Mindig is kíváncsi voltam, hogy mennyit kereshetnek azok a nők a TV-ben, aki iszonyatosan mocskos lakásokat takarítanak ki különböző műsorok keretében. Már tudom mennyit keresnek mert a saját fizetésemmel tisztában vagyok, (amiből egyenlőre egy petákot sem láttam még). Nem is tudom leírni azt a látványt, ami bennünket a „konyhának” nevezett ízében fogadott. Tényleg voltak ott valamilyen fajta gépek szana-szét és  pultra emlékeztető dolgokat is beleképzeltem a káoszba. A padló ragad és cuppog, ahogy megyünk rajta, ilyen barnás, feketés pocsolyák tarkítják a felismerhetetlen színű járólapot. A fuga helyén a lapok között, fekete csík húzódik. Az ablakok nyitva vannak meg Andris szerint a fiúk már egy ideje hordják onnan a szemetet kifelé, de a bűz még így is érezhető főleg, ha az ember kinyit valamilyen ajtót, vagy gépet. A szappan adagoló nem működött így a kb. 2 kg-os szappan tömböt bedobtuk egy lábasba és onnan kellett szappanos vizet meríteni, ha szükség volt rá. A meleg vizet sajnos nem sikerült előcsalogatni a csapból, így maradt a hideg variációs megoldás. Mindenki kapott egy gépet, én a jégkocka gyártót és nekiálltunk takarítani. Na persze, jég kocka gyártó alatt ne egy helyes kis pár literes edénykére gondoljatok, hanem egy akkora „hűtőszekrényre”, amit egy 5 gyerekes család használhat. Amíg a külsejét takarítottam, csak borzongtam a mocsoktól, de amikor felhajtottam a tetejét, orrba vágott a szag. Én se ácsorogtam ott sokáig két vödör szappanos vizet bele is öntöttem kezdetnek, hogy kicsit átmossa.

 Be kell vallanom, hogy ennek a konyhának a láttán, eszembe jutott, hogy olyan koszos a ház, amiben lakunk, hogy még mindig a bőröndben vannak a holmijaim. Csak meg kell emelni és szevasztok és nem erre vállalkoztam, kiáltással távozni kellene. Persze, még fejben sem gondoltam komolyan a dolgot, de azért eljátszottam a gondolattal. De akkor az is eszembe jutott, hogy még semmit nem láttam Amerikából a reptéren és a vasúton kívül így nem érné meg most haza menni. Lehet úgy tudnám magamban tartani leginkább a lelket ha minél később mennék el megnézni New Yorkos és a többit mert nagy buta lennék a látvány nélkül haza menni. És amíg nem láttam semmit van, ami itt tart. A főnökasszony azt mondta nekem még az első pár napban, hogy semmi nem fogja bennetek tartani a lelket és semmi nem fog arra ösztönözni, hogy ne pakoljatok össze és lépjetek le csak egy valami: „Mindjárt vége van.” Én akkor rákérdeztem, hogy és a fizetés, a barátok, Amerika csábítása, hogy megnézzük, a környezet, a nyelv fejlesztés és a stb. miért nem lesz elég? Azt válaszolta, meg fogod látni, hogy semmi nem fog érdekelni ezek közül, csak az, hogy „mindjárt vége van”. Még nem vagyok ezen a szinten szerencsére. De tegnap is mondtam Andrisnak attól még, hogy ennyire nem érzem magam rosszul még nem vagyok hülye és tisztában vagyok azzal, hogy nem ez van a szerződésemben, hogy erről mindenki hallgatott, hogy erről egy szó se volt, hogy ilyeneket is kell majd csinálni. Én szeretek asztalt megteríteni, és leszedni sem esik nehezemre, szívesen aládolgozom a szakácsnak és a felszolgálás is tetszik, mikor a kisegítők lesik a kezemben a tálat, hogy most mi finomat fogunk enni. Nekem a tiszta edények szárazra törölgetésével és helyre pakolásával sincs semmi bajom. A mosogatás résszel se lenne különösebben, csak az a baj, hogy a slag felfröcsköl teljesen a ruhámra aztán abban kell lennem egész nap. Tehát nekem a saját munkámon kívül sincs bajom a konyhai munkával, de azért pofátlanságnak tartom, hogy nekem kell kiganézni az összes konyhához tartozó helységet és eszközt. Azért vannak a takarítók, ha ez a munka nem ennyi konyhást és ennyi takarítót kellett volna felvenni erre az időszakra, hanem kétszer ennyi takarítót. Attól még, hogy nem esik le a karikagyűrű az ujjamról, és képes vagyok megcsinálni, még nem tartom fairnek egyáltalán, hogy takarítok egész nap. 

De a gondolat menetemet hirtelen félbe szakították. Mert egyszer csak a sarokból egy velőtrázó női sikoly hallatszott. Mindenki oda nézett és azt láttuk, hogy az egyik orosz lány artikulálatlan hangon kiabál valamit és mutogat a padlóra. Mikor kissé megnyugodott attól, hogy mindenki óvatosan megközelítette a helyet, már ki tudta mondani, hogy egér. Hogy hozzáért a lábához egy egér mikor felém szaladt. Ja, csak ez a baj? Ugyan már kérlek, mi attól féltünk, hogy kígyót, oposszumot vagy mosómedvét találtál. Biztos nagyon félelmetes lehetett, hogy egy ilyen helyen valami elsuhan a lábad mellett, valószínű én is megijedtem volna. Mi meg attól ijedtünk meg, hogy nem értettük milyen állatot talált.  A nagy takarítás közben valamilyünk kilakoltathatta szegényt az otthonából ezért fogta menekülőre. Hiszen az állapotokból ítélve legalább egy éve senki nem háborgatta a szerény kis életét, itt a konyhában. A kisegítők klubjában is van egy döglött és még egy futkosós egérke is, de hát úgy tűnik erre felé ehhez hozzá kell szokni.

U.i: Mire befejeztem e gondolatokat, elúszott annak a lehetősége, hogy a tegnapi kiülős olvasást megismételjem mert iszonyatosan nekiállt dörögni az ég pedig eddig gyönyörű napunk volt. Még egyetlen csepp eső sem esett, de hirtelen nagyon hangos villámlás rázta meg a kisházat. Én ilyet még nem tapasztaltam, hogy eső nélkül villámlik és dörög. Talán jobb lenne kihúzni a gépet a konnektorból mert nincs villámhárító a táborban, mondta a bajszos még az eligazításon. És azt is mondta, hogy esőben ne fürödjünk mert a zuhany vezetékek régiek és vezetik az elektromosságot, így hivatalosan villámlás és vihar idején nem szabad fürdeni. És már szakad is az eső….. Most már szélvihar is dúl csak úgy rázza a fák koronáját, és folyamatosan villámlik és dörög. Azt hiszem a mára tervezett, szabadtéri röplabdát a lányok inkább máskor fogják megtartani. Javítanom kell magam, már nem szakad az eső hanem ömlik mintha tényleg monszun évszak lenne. Biztos, hogy Amerikában landolt a gépünk? J Eltelt 10 perc és már megint nem esik, de dörgés és a villámlás megmaradt. Elég furcsa, az előbb voltam kint és úgy sétáltam egy kört, hogy ha nagyon akarom azt mondom a nap is hamarosan kisüt megint, és a szél is elállt, de továbbra is dörög. Most egy sziréna megint rákezdett, de ha jól hallom ennek más a hangja nem a főépület kezdte el már megint, talán tűzoltók mert mintha több is szirénázna egyszerre és mintha távolodnak a hang. Itt ez akkor is nyugtalanító, mert hosszú km-re van tőlünk a következő lakott „nyaraló” szóval ha valaki jön az ide jön. J