Be kell vallanom mivel napokig nem volt internet nem írtam blogot még Wordbe sem, hogy később csak be keljen másolnom így most nagyon töröm a fejem, hogy ezek az események melyik nap történtek pontosan. De ha a visszaszámolásom, helyes ez a nap szombaton volt. Ma én mentem el segíteni az ebédnél a tinédzser étkezőbe. Az ottani felügyelő főnöknő elég rosszul beszél angolul és van az a bosszantó szokása, hogy sokszor úgy csinál mintha nem hallaná, hogy hozzá beszélsz. Kérdeztem néhány dolgot és ott állt velem szemben és eljátszotta, hogy nem hall. Nem tudom miért csinálta ezt, pedig a teendőimmel kapcsolatban kérdeztem. Semmi gond, akkor úgy csinálom ahogy nekem tetszik, aztán egy szavad se legyen, ha te nem így álmodtad meg! Ebéd szokásosan 12-kor kezdődött nekünk és utánunk következtek a felügyelők és gyerek vigyázók és stb. étkezése. Ők ugyan úgy személyzet mint mi mégis mindenből sokkal jobb jár nekik. Jobb a szállásuk, különb ételeket kapnak, több és szórakoztatóbb programot szánnak nekik és stb. Ezt Andris jegyezte meg a napokban de teljesen igaza volt. Mikor elkezdtünk elmosogatni a felügyelők után az itteni főnöknő vörös szemekkel és sírva jött elő a konyha végéből és azt kérdezte képesek vagyunk-e befejezni mindent. Persze, hiszen minden nap ugyan azt csináljuk már csukott szemmel is menne, ha nagyon akarnánk. Miután helyeslően bólogattunk ő lelépett és csak a három órás orientáción került elő megint. Nem tudom mi lehetett a baja, de az eligazítás után láttam, hogy a fő konyha vezetővel és a férfi cheffel beszélget szintén sírva. Egyesek szerint besokallt mások szerint nem fogadnak neki szót a beosztottja és van olyan vélemény is, hogy magán jellegű a problémája. Sose fogjuk megtudni.
Levetítettek nekünk egy kis filmet a délutáni orientáció alatt, úgy 20 perceset, aminek a címe FISH (azaz hal) volt. Arról szólt, hogy Amerikában van egy hal piac, ahol halakat az ott dolgozók dobálják egymásnak. Az érdekessége a dolognak, hogy van, hogy tíz méterre kell dobniuk a különböző fajta halakat és sose ejtik le. Nekik van egy érdekes felfogásuk a munkáról illetve a munkahelyről. Náluk mindenki úgy véli, hogy van 4 törvény, ami be kell tartani egy jól működő „kiszolgáló” vállalatnak. Az első törvény, hogy játssz. Tehát, hogy bolondozz, „take it easy” (a férfi chef is mindig ezt hajtogatja) vagyis, hogy ne vedd annyira komolyan a dolgokat. Ezen a hal piac, az eladók folyton hülyéskednek, negyed órát nem képesek komolyan végig dolgozni, mindig mindenből viccet csinálnak. A második törvény, hogy „tedd az ő napjukká” ez alatt azt értették, hogy bele kell vonni a közönséget abba, amit csinálnak. A vásárlókra is adtak kötényt (egyenruhát) és nekik is dobtak halakat, ha akarták persze sokkal finomabban és közelebbről mint egymásnak. Megtanították nekik, a halakkal való bánásmódot. Szerintük ennek óriási vevő csalogató hatása van, ezért járnak a piacra elsősorban nem halat venni, az emberek. Persze szerintük, aki egyszer már eljött úgysem megy haza üres kézzel. A harmadik törvény a „légy ott”. Ez nehéz elmagyarázni, talán az áll legközelebb ehhez, hogy ne csak testileg, hanem lelkileg is legyél mindig a hal piacon. Hogy figyelj arra mi történik körülötted és reagálj, hogy vedd észre mikor, hol, mire van szükség. Keress és teremts új helyzeteket, amiből többet és többet lehet mókázni. Az utolsó és egyben egyik számukra legfontosabb törvény azt volt, hogy keresd meg a saját egyéniséged. Mert, hogy náluk mindenki másképp tréfás. A hal piacon senki sem hasonlít a másikra, mások a szokásaik más nekik a vicc, de senki nem unalmas.
Azért néztük ezt a videót, mert a tábor igazgató szeretnék, ha mi is így lennénk itt a táborban. Ezek az elveket szeretnék belénk ültetni. Persze furán nézne ki, ha mi is nekiállnánk dobálózni a reggeli müzlivel és a rántottával. Nem, ők azt várják tőlünk, hogy mi is szórakoztassuk a gyerekeket munka közben és legyünk emlékezetesek a számukra. Nem tudom ki tud azonosulni a fent hallottakkal, de biztos vannak ilyenek is, de nekem nem megy. Én ha dolgozok, a lehető legtöbbet próbálom magamból kihozni, igyekszem a legjobban teljesíteni és odafigyelek arra, amit csinálnom kell. Engem kimondottan idegesítenek azok a munkatársak, akik folyton mindenből marhaságot csinálnak és bolondoznak egész nap. Szerintem ez nekik is fárasztó, a körülöttük dolgozóknak meg bosszantó, hogy soha semmit nem lehet gyorsan, precízen végre hajtani mert a hülyeség dől egyesekből. Miért kellene nekem a seprűn vagy a felmosón lovagolnom, mikor ha hamar végzek mehetek haza? Én nem tudok azonosulni ezzel a filozófiával, szerintem nem való munkahelyre hacsak nem a cirkuszban bohócként dolgozik valaki. Szerintem mindennek megvan a maga helye és ideje, és a poénoknak a munka után van a helye. Nagyon szívesen elnézegetem én ha van kedvem, a szabadidőmben, hogy valaki milyen akrobatikusan tud tálalni, de ne akkor csinálja mikor időre dolgozunk. Lehet én vagyok savanyú, de kimondottan nem követendő példának tartom a videón látottakat. Szerintem ez a hal piac fele annyira sem hatékony mint lehetne, vagy pedig igen is vannak olyan emberek, akik csak dolgoznak valahol a háttérben. Mert én nem hiszem, hogy ha egész nap csak ökörködik valaki, az rendesen képes végezni a munkáját. Ez van nem vagyunk egy véleményen, milyen szerencse, hogy nem vagyunk egyformák.
