Ma a tinédzser oldalon azaz a tó túlsó partján vacsorát. Az étkező hasonló a mi kisebbik étkezőnkhöz ugyan úgy a táborozók által készített rajzok díszítik a falakat, natúr faház festék nélkül. Az ablakok szép nagy elég jól lehet látni a tónak egy szeletét belőle. Az asztalok azonban kör alakúak és hiányzik a zsúrkocsi is, helyette ablakos koszos tányér leadó van. Úgy kell elképzelni, hogy van egy dohányzóasztal méretű kis hely (végszükség lepakolásra) és felette van egy "amerikai konyhás" ablak,ami a mosogatófülkére nyílik. Ott áll mosolyogva a "konyhás néni" és elveszi a tányérokat és és amilyen gyorsan csak bír pakol a mosogatógépbe mert nincs helye. Ennek az az előnye, hogy nem kell a hatalmas és nehezen irányítható zsúrkocsit húzni-vonni minden étkezés előtt és után, de a tiszta edényeket ők nem tudják a mosogatófülke és az étkező közötti beépített szekrénybe rakni mint mi, hanem nekik ki kell hordani az étkezőbe a rendes szekrényekbe. Én láttam a konyhát, mert nekiálltunk kitakarítani (részetek a gondolatok a hűtő mélyéről cikkben). Most sem sokkal tisztább mint, ahogy mi akkor hagytuk csak valamivel rendezettebb. Végig ahol járni szokás karton dobozok voltak leterítve a földre, és senki nem volt hajlandó megválaszolni, hogy mégis miért. Lehet mert csúszik, lehet mert lusták felmosni, lehet más oka van. Ami kijön a mosogatógépből nem törölgetik el még nagyjából sem, megy egyből a helyére. Kérdezem én, hogy szárad meg az a pohár, amit tornyokba raknak egymásba? Sehogy helyesebben az alsó és a felső igen, de a többi belseje tuti nem. És ez igaz a tányérokra, tálakra és stb. -re is. Nálunk ha asztalra tálalunk is mindenkinek külön, akkor is van valamekkora svéd asztal (itt büfének hívják) és bizonyos dolgokat vagy többet valamiből oda szoktunk kirakni. Itt a konyhában volt egy pult részlet és volt egy be- és egy kijárat a konyhából az étkező felől, azért, hogy a vendégek ott jöttek mentek és kiszolgálták magukat a konyha pultról. Egy szóval ott volt a svéd asztal a konyhában. Azért ezt is túlzásnak tartom. Senkinek semmi köze hozzá, hogy a szakács, hogy áll neki a következő étkezés előkészítésének, amikor ők még csak most álltak neki az előzőnek. Meg a másik, hogy nem higénikus, mi gumikesztyűben érhetünk csak mindenhez, és hosszú gatyában melegszünk ők meg koszos kézzel és rövid shortban végig másszák a fél konyhát. És nekem is megfordulna a fejemben, de nem nem ezen a részen volt leteregetve karton papírral nem mintha ez megoldás lenne erre.
Mivel a tinédzser részen, alig vannak konyhások (felszolgálók, mosogatók, szakácsok, másod szakácsok...), talán 7-en vannak mindenkinek mindent kell csinálni. Nem úgy mint nekünk mióta megjött mindenki, ténylegesen kezdünk a saját dolgunkkal törődni. Néha még vannak kilengések más területek felé, de ezek ritkábbak. Náluk is 150-200 férőhelyes lehet az étkező és ennyi ember van rájuk összesen. Igaz sok mindent kapnak a mi konyhánktól, alapanyagokat, akár kész ételeket is...Megkértek minket, hogy együnk egy jó párszor az ő világukban is. Helyesebben kijelentették, hogy péntektől egészen hétfőig ott lesznek az étkezések, és csak néhány kivételnél fogunk megint itt enni. Gondolom erre azért volt szükség, hogy ők is megtanulják a gyerekek előtt, hogy hogyan kell felszolgálni, milyen a mosogatás ha rohannod kell stb. Viszont minden étkezéshez két-két embert tőlünk átkértek, hogy segítsen be. (Mondjuk így majdnem értelmét veszi a próba, hiszen hiába eszünk ott sokat, ha nem csak az állandó személyzet fog kiszolgálni bennünket. Így hamis képet kapnak arról, hogy milyen is lesz a valódi munka mert több ember vállát nyomja kevesebb ember étkeztetésének súlya.) Egymást váltva, mindig más segít nekik az rom eltakarításban az étkezést követően. Péntek este én csak "vendég"ként voltam jelen nem pedig felszolgálóként, furcsa is volt meg kell hagyni, de hasonló az élmény szabad napokon is. :)
A főnököm mondta, hogy attól függetlenül, hogy nem mi étkeztettünk (leszámítva mindig a két-két embert) nem azt jelenti, hogy fizetést kapunk a semmire. Ennek megfelelően minden nap csinálnunk kell valamit, ami hasznos a konyhának anélkül, hogy étkeztetnénk. Ez is érdekes gondolkodás mód, hiszen mit kéne csinálni a felszolgálóknak és mosogatóknak étkeztetés nélkül? Na ki tudja a választ? Igen, takarítani...Szóval ebéd utánig dolgoztunk a rendes, megszokott mederben és megkaptuk a szünetünket. Utána átmentünk vacsizni és visszajöttünk az utasításnak megfelelően. Rám bízta a csapatot a Tüsi, nekem mondta el, hogy mit kell csinálni, mivel, milyen sorrendben, hogyan. A küldetésünk az volt, hogy fel kell mosni a két étkezőt, két mosogatófülkét, és a konyha és az étkező közötti pici folyosót. Folyton kihagyok valakit, de körülbelül 12-en lehettünk a feladatra, ennyien voltunk szolgálatban, ha a két másik oldalon dolgozót nem számoljuk. Át is mentünk el is kezdtük volna, de előtte gyorsan letisztáztam velük, hogy ez a feladat, hogy nagyon jól fel kell mosni és ha kész elmehetünk haza, vége a napnak. Megkértem őket, hogy dolgozzanak gyorsan de jól és akkor mindenki boldog lesz. Igen, ám de a főnököm, a Tüsi egy szót sem szólt arról, hogy egyetlen működő felmosó vödrünk van kicsavaró résszel együtt. Valószínűleg nem próbáltatok már 12 egy vödörből felmosni de lehetetlen. Mindenki mindenkinek útban van, nem érünk el. Így küszködve de felmostuk a nagyobbik étkezőt és a háromnegyed kicsit, miközben a mosogatólányok megcsinálták a mosogatófülkéket. Ekkor úgy döntöttem, hogy ez így nem fog menni, mert csak akadályozzuk egymást. De kinek mondjam, hogy menjen haza és kinek, hogy maradjon? A legegyszerűbb és leggyorsabb megoldást választottam. Hazaküldtem mindenkit. Gondoltam majd én befejezem, mert nincs jogom a fél csapatot elengedi mikor a másik felé még itt van. Magammal viszont úgy szúrok ki ahogy csak akarok. De a Nyers Hal azt mondta, ez meg velem szemben „szabálytalan” így ott maradtam velem ő egyedül és segített befejezni. De amikor már majdnem megvoltunk és már csak a felmosókat kellett kimosni, meg a vödröd kitakarítani és elpakolni őt is haza küldtem, hogy menjen innen már igazán elboldogulok. Így lett vége ennek a napnak.
