Az internet ismét akadozik így tegnap sem készült bejegyzés. De most utol fogom érni.
Szerencsére megtudtuk, hogy mindketten a kicsiknél leszünk így nem fog egy tó elválasztani minket, mert akkor csak szabadnapokon találkozhatnánk. Mindketten ezen az oldalon kaptunk munkát, és a főnökeink egész normálisak, lehet velük beszélni és úgy tűnik megengedik, hogy ugyan azon a napon legyen a szabadnapunk, hétfőnként. Engem már be is írtak minden hétfőre egész augusztus végéig. A munka jelentősen könnyebb mióta a többiek megjöttek és két több százas csoport (Tevások, ismeretlen csoport) elmentek. Most csak a kisegítő személyzet van a táborban, meg az a maroknyi előtáboros, aki később majd nem kisegítő lesz illetve a vezetők. Lassanként tényleg csak a terítéssel, felszolgálással és az étkező rendbe tartásával fogok foglalkozni. De mivel a munkaköröm is rendeződött, megjöttek a többiek és az idő bizony telik, az előtábor ideje lejárt. Hogy pontosan melyik nap jó kérdés, valaki szerint vasárnap valaki szerint most kedden. Ennek lehet örülni is, meg lehet szomorkodni is, hiszen a fizetésünk a sima tábor idő alatt drasztikus zuhanásnak indul. :( Ez van, de legalább azt csináljuk, amire vállalkoztunk és a munkaidőm is emberi mértéket kezd ölteni. Ezen a héten orientációk vannak magyarosabban eligazítások. Mindenféléről hallgatunk előadásokat, és bemutatókat persze ez is csak a konyhásokra vonatkozik, Andrisnak nincs. Már volt a helyes kézmosásról, az edények és a mosogatógép helyes használatának bemutatásáról szóló előadás. Igazából most ráérünk ha már itt lesznek a picurok már nem valószínű, meg hát ne felejtsük el, hogy mi 3 hét alatt megtanulhattunk mindent nekik erre a bemutatón van esélyük. Amikor megláttam először a szappan adagolót, azért én is elgondolkodtam, meg a slagot, de már annyira evidensnek tűnik..
A költözést már sokan elkezdték, de mi nem. Abban a házban vagyunk még mindig "amit csak most a vihar miatt kaptok egy napra". Ezt a házat is feltudnám újítani, mert nem ép 3 csillagos hotel, de ahova mennünk kell az tényleg rémes. Purhabbal és szalvétával vannak betömködve a lyukak a falon körbe végig, gondolom, hogy bármilyen állat ne jöhessen be. Az ablakok alig homályosak, ha ég a villany mindenki azt lát, amit akar, ezzel kell valamit kezdeni. Mondjuk az én kis házam nem az út mellett lesz a dombon, hanem egy kis völgyben. Kérdés ennek örülni kell-e mert nem előttünk fog elmászkálni közvetlen mindenki hanem 10 méterrel arrébb, de így az avaron kell átmászni a házhoz. És mint tudjuk az avar jó menedék mindenkinek. :S Az ágy finoman fogalmazva is "viseltes", a fém keretben rugós rács van és ha az ember leül a matracra akkor úgy fél métert süllyed lefelé. Andris talált nekem valami deszkát, azt betettük a matracom alá remélem így jobb lesz valamivel. A polc gusztustalan, tehát továbbra is a bőröndből öltözést fogom preferálni, meg persze a kiteregetett tiszta ruhákat. Andris tőlem 10 percre fog lakni egy másik házcsoportban kb., de a terep jelentősen megnöveli a közlekedési időt majd. Leginkább nem is a házak minőség romlása miatt nem akarunk elköltözni még, hanem legyünk őszinték egymás miatt. Így megbeszéltük, hogy amíg csak lehet húzni fogjuk az időt, mert a mostani házunkra sincs szükség, így amik nem jönnek a csöppök (9-10 nap) addig mi maradunk.
Tegnap este az előtáborosoknak volt egy bowling est. Sok nem előtáboros is eljött, de nem számít, volt hely a buszon szóval tőlem gyertek. Olyan busszal vittek be bennünket Cold Springbe, amilyen az amcsi filmekben van, csak nem sárga volt hanem kék. Nagyon jól éreztük magunkat, de persze ebben a sportban sem remekeltem, de nem zavart. Nem sokszor voltam életem során bowlingozni de hatalmas volt a terem, kb. 45 pálya volt benne, mi játszottunk a 38-ason. Ittunk egy "kancsó" sört is, Andris kérte ki mert én a táborban felejtettem a személy igazolványomat. Erre a jobb kezére nyomtak pecséttel egy "hello" feliratot, ez jelezte, hogy ő ihat. Én is ittam, bár itt nagyon szigorúan viszik a 21 éves korhatárt de rólam mindenki tudja, hogy már 2 évvel meghaladtam, így nem volt gond. Andris nagyon remekelt a bowlingban, sokat tarolt. :) Azt el is felejtettem, hogy úgy cipőt kell kérni a pályához. Mi megtörtük a fejünket, hogy mégis mennyi lehet a cipő számunk itt kint. Megkérdeztem egy lányt neki 5 és 36 lába van, Andris egy srácot kérdezett neki 10 és feles volt. Aztán felfedeztük magunkat, mert odaadtuk a cipőinket a hölgynek ő meg összemérte az ottaniakkal így hamar kiderült, hogy 7 a lábam, Andrisnak meg ha jól emlékszem 11-es lett. Olyan vicces, hogy a sütős mexikói lány mindenhova magával viszi a plüss zsiráfját és tehenét, ezért a bowlingot sem hagyták ki, a legjobb helyről ülve nézhették végig a játékot. A "nyers hal" becenevet viselő orosz lány (beceneve: Szusa ebből lett a Szusi de azt felismerné :) ) még sose játszott bowlingot sem így a fiúk pártfogásukba vették, de így sem ment neki. Volt olyan játék, hogy egyetlen bábut sem talált el, az első gurítását leszámítva, szegény. Volt olyan fiú, aki szerintünk a fél fizetését elitta aznap, elég rendesen el volt ázva egy-kettő de nem lett belőle balhé.
Visszafelé játszottunk a buszon, a Bajuszos kitalálta, hogy a busz bal oldala és jobb oldala egy-egy csapat. Ha legyintett akkor tapsolni kellett az adott oldalnak ha csak ököllel lendített akkor nem szabadott mozdulni. Persze, mindig volt aki elrontotta aztán dőltünk a nevetéstől, meg voltak a kis csalók, akik a másik oldal csendjébe tapsoltak bele. Amikor ezt meguntuk játszottunk "mire van szükségem"-et. A Bajuszos mondta, hogy mi kell neki pl. fehér zokni és aki előbb előre adta az nyert. Persze ez függ attól, hogy mennyire találnak elől olyan tárgyat, mert ha csak az utolsó sorban van akkor gyorsnak kell lenni. Néhányan a "cipő" felkiáltásnál hozzávágták szegény Bajuszoshoz a cipőjüket, itt ki is kötötte, hogy maradjunk a sorról sorra előre adogatásnál. :) Jót mulattunk. Megtanultuk azt is, hogy a mexikóiak, "Mehhiko"-nak hívják a hazájukat, és így könnyen kiszűrik, hogy ki származik onnan és ki nem. Mondjuk a bőrükről is lehet látni. :) Andris mondta, hogy milyen rossz lehet nekik, ők az olcsó munkaerő Amerikának. De felhívtam rá a figyelmét, hogy mi meg Ausztriának vagyunk az olcsó munkaerői szóval bennünket is le lehet sajnálni, egy szinten vagyunk. Itt el is gondolkodtunk egy percre, de aztán hangos éneklésbe kezdtek az angol anyanyelvűek a dallamot mi is felismertük, de otthon más szöveget szoktuk erre énekelni, de nem tudtuk kitalálni, hogy mit. Miután megjöttünk a táborba megköszöntük a sofőrnek és a Bajuszosnak, hogy elvittek minket és néztünk egy sorozat részt és elmentünk aludni. Az éjszakákhoz még mindig 3-4 takarót és hosszú ruhát használunk, állítólag ez aligha fog változni, de legalább már nem esik és látunk napsütést is.
Tegnap nagyon jól éreztük magunkat és meg is állapítottuk, hogy ezeket a perceket fogjuk az emlékeink nagy könyvébe belevésni. Hallgassátok meg a "Here I am" című számot én is azt hallgatom most, a zene összeköt...Mert itt is vannak jó dolgok, csak ki kell nyitni a szemünket és egy kicsivel tovább nézni a következő lépésnél. Igaz ha nem a következő lépést nézed a földön, könnyen eltévedhetsz vagy ráléphetsz valamire, amire nem kellene. De ha bátor vagy és a tekintetedet a jövő felé fordított, elgyönyörködhetsz a csodás tájban, a madarak hangjában, az zöld erdő szépségében, abban ami még rád vár. Te merre néznél? :)
