Ma kipróbáltam a golfkocsikat, persze nem önszántamból. Megjöttem a felügyelők (supervisor)-ok és nekik kellett egy svéd aszalt teríteni az igazgatók épületében. Az étkeket meg át kellett hordani a főépület konyhájából az említett helyszínig. Mivel csak egy lány kellett az egyik főnök mellé mert két személyes a golfkocsi engem választott a főnökasszony, hogy segítsek. Úgy vezetik ezt a kocsiféleséget mint az őrültek, még jó, hogy csak gyökkettővel tud menni, mert a gázt mindig tövig nyomják és úgy fordulnak vele a kanyarban meg hajtanak bele minden gödörbe, mintha rossz lenne a fékje. Persze, az hogy én nem voltam a konyhában abban a fél-egy órában nem akadályozta meg a főnökömet abban, hogy nekem munkákat osszon ki miközben hordtam ki a kocsiba a tálakat. Segíts az egyik orosz lánynak kanalak tenni a tálakba, fóliázd le a maradék húst, a kenyeres kosárba tegyél szalvétát, az előbb kértem a raktárból az üdítőt..stb. A főnök úr meg azért piszkált, mert "mondtam, hogy maradj mellettem, mert most ezzel kell végezni, ez a fontos". Na ilyenkor kinek a szava számít? A helyes választ mindenkié, szóval rohangáltam fel-alá mint a mérgezett egér, hogy egyik se vegye észre, hogy a másik dolgait is csinálom közben. Mert olyan válasz nem létezik itt, hogy nem, akkor mész WC-re ha van szabad perced véletlenül vagy ha kaja idő van. Olyan, hogy pillanat meg várjál, még nem nagyon hangzott el. De szerencsére ez nem volt hosszú idő, így túl lehetett élni. Viszont tegnap vallási (pénteki ) ünnep nap volt itt, így mindent sokkal jobban kellett csinálni. Este 7kor álltak neki enni a vendégek a vacsorát, csak halkan jegyezném meg, hogy eddig tartana a munkaidőm hivatalosan.De az utolsó előtti cseppet  az a pasi önti bele mindig a pohárba, aki felvett minket még Pesten az állásbörzén, mikor megkérdezi a vacsora végén, hogy ugye jó móka volt egyesével bemutatkozni? Hát persze, "igazán" élveztem, hogy ahelyett, hogy ágyúból kilőve elmennétek vacsora után, még az összes konyhást egyen fehér ingbe kihívjátok és bemutatjátok a kajáló felügyelőknek (mostani vendégek). A bemutatás alatt a név és az ország is elhangzik, kicsit olyan mintha a vezető valami értékes gyűjteménnyel dicsekedni, hogy a mosogató lányok Oroszországból és a csehektől vannak. A szakácsok mexikóiak, a chef amerikai, a felszolgálók oroszok és magyar(ok).  Szerintem így érezheti magát egy ló a vásárban, bár a mi szánkat nem nézték még, jobban is jártak mert hagyma volt a vacsi és mi előttük eszünk. A mosogatógépnek is most kellett persze, bedögleni így ott álltunk egy irdatlan mennyiségű szennyes edénnyel a mosogatófülke közepén. És mielőtt elindultunk volna haza este 8kor valami szarvasmarha még egyszer megpróbálta lecsukni a mosogatógép tetejét, hátha most mosogatni is fog nem csak búgni. És, de jó pont megjavult. Na akkor hazamenés felfüggesztve, irány a mosogatás mert koszos dolgokat nem lehet hátra hagyni. Az összes ember, aki a konyhához tartozik ott nyomorgott és előmosott slaggal, berakta a gépbe, kihúzta a gépből, törölgette a vizes edényeket, rakta fel a polcra...így este fél 9re végeztünk. Persze, mi ezeket a heti 1,5 plusz órákat sehogy nem kapjuk vissza mert olyan nincs, hogy reggel vagy ebéd után nem megyünk be időben mert akkor aznap nem esznek a többiek? A fizetésünket meg napi díjba kapjuk, így a vezetőség részéről ez el is van rendezve.