Tegnap este volt az utolsó „névkártya húzás”. Minden itt dolgozó kapott a nyakába egy névjegy kártyát, amit a teljes neve, származási országa és a beosztása van. Minden étkezésnél kihúznak egy dobozból egy nevet és akinek a neve elhangzik és visel névkártyát ajándékot kap. Ha nem visel, „rúzst, rúzst” felkiáltás közepette egy rúzsa ajándékozzák meg. Nem tudom miért éppen az a büntetés. Az ajándékokat, hol megmutatják előre és választhatsz, hol zsákbamacskából kell választani. Általában fogkefe, táboros póló, egy nagy hűtőmágnes a tábor nevével, kulacs, zseblámpa stb. kapható. Az utolsó esti név húzásnál mondták, hogy most nem csak egy ajándékot fog ezek közül nyerni az utolsó nyertes hanem ő lesz a főnyeremény ajándék csomag. És szerintetek kit húztak ki? Az Andris. Mivel soha nincs ott a húzásokkor mert ő a személyzettel együtt a korai reggelin vesz részt, mondták ha látják megnézik, hogy viseli-e és akkor adnak neki meglepetést. Tudtam, hogy még egyszer sem viselte fél percre sem, így amint szünetem lett visszafutottam a névjegyéért és elkezdtem keresni. Reménykedtem benne, hogy hamarabb megtalálom mint a táborigazgató. Az egész tábort körbe jártam több mint egy órát kerestem, mikor visszajöttem mert letelt a munkaideje és tudtam, hogy a kabinhoz tart. Gyorsan oda is adtam neki, és bement és elkérte a meglepetést. Két pólót, egy melegítő nadrágot, egy nagy SLC (Surprise Lake Camp) mágnest, és egy rendszámtábla köré rakható szintén SLC műanyag vázat nyert. (Ezt fejből írtam le napokkal később ha esetleg valamit kihagytam volna az a memóriám szűkös kapacitása miatt lehetséges. J )
Ma reggel mindenki nagyon izgatott volt, lehetett érezni már a levegőben is, hogy valami készülődik. Persze, ha valaki nyitott szemmel jár már hajnalban is, akkor könnyen észrevehette, hogy mindenhol üdvözlünk a táborban meg hasonló feliratok voltak. Mindenhova színes és aranyos szövegeket írtak fel a falakra. Az összes itt dolgozó tegnap kapott egyen pólót, aminek az elején a tábor neve és lógója van felírva a hátulján meg a munkaköre díszeleg. A konyhások bordó felsőt kaptak konyha felirattal, Andrisék sötét szürkét kaptak mindenes szöveggel a hátulján. A jeles napon, azaz ma a gyerekek érkezésének napján mindenkinek hordania kellett a saját felsőjét. Hiába minden próbálkozásunk továbbra sem tágítanak a fehér patentos köpeny mellől, így már nem csak a fehéret hanem ma a bordót is ránk aggatták. A reggeli palacsinta volt, közepébe mazsola volt sütve (a csokis jobb volt), ebédre meg pizza volt a menüre tűzve.
Mindenki majd kiugrott a bőréből olyan boldog volt, hogy végre elkezdődik a nyár, egyedül én álltam ott csendben és vegyes érzelmekkel. Valahogy mindig képes voltam tovább látni az orrom hegyénél, így nem kellett sokáig törnöm a fejem, hogy meglássam, hogy vége a csendnek a táborban, minden lármás lesz. A gyerek=sok kosszal, sok sírással függetlenül attól, hogy egyik másik mennyire cuki. Én arra számítottam, mielőtt megérkeztünk a táborba, hogy ez egy zsidó tábor, tízmillió kis szabállyal, akkor tuti jól nevelt, illedelmes és borzalmasan fegyelmezett gyerekeket fogok itt látni. Valami Abigél című könyvben és filmben látott fegyelmet vártam, hogy kettesével egymás mögött fognak átmenni egyik foglalkozásról a másikra. Tudom ez kissé erős, de mégis a világ egyik legzárkózottabb vallási világába csöppentünk bele. Azt már tudtam, hogy a koser felelős, hivatalos nevén a Máskiá (valami ilyesmi) haragszik az egyik mosogató amerikai lányra, mert ő zsidó és egy keresztény fiúval találkozgat. Egész délelőtt özönlöttek a kicsik, egész konkrétan 462 picurt vártak a táborba csak ma. Elég sok gyerek nem bőröndöt hozott hanem olyan hosszúkás zsákot, amit a filmekben lehet látni, mikor a férfiak bevonulnak a hadseregbe. Eszméletlen sok cuccot hozott minden kicsi, de a gyerek vigyázók se voltak különbek ilyen téren. Egész nap harci készültség volt, mert a néhány gyereket a szülei is elkísértek meg amúgy is és mindenkinek hasra kellett esni a fantasztikus tábori fogadtatástól, a körülményektől, a kajától stb. A gyerek vigyázók a saját „házuk” azaz tábor részlegük egyen színének pólójában és műanyag fűszoknyában és hatalmas „torony” kalapban vidámkodtak. A fiúk meg a kettes oszlopban várták a buszt, kikapkodták a csomagokat és intettek, hogy mehet és jöhet a következő busz.
Na amikor megláttam az első kölyköket én is lemondtam a velük szemben felállítok összes követelményemről. Leszállt a buszról két gyerek feltételezem testvérek, egyik 10 év körüli (12 a korhatár ha jól tudom) a kisebbik 8 lehetett és lila hajuk volt. Nem padlizsán hanem lila, olyan amilyet szilveszterkor fújnak az emberek poénból a hajukra. A kisebbik lány ezt tovább feszegette egy eszméletlen nagy rózsaszín virággal a fején. A virág majdnem akkora volt mint egy szalma kalap, lehet aként viselte, nem tudom. A randizós mosogatólány szerint azért csinálják ezt, mert ők cappucinok (nem nevezném őket feketéknek mert annál jóval világosabb volt a bőrük) és mivel nekik egyen hajszín járt az élettől igyekeznek minél jobban megváltoztatni azt. A másik észrevételem a hiedelemre vonatkozott, hogy Amerikában nagyon sok a túlsúlyos ember. Én ezt cáfolnám, szerintem mind az, az a néhány kivétel meg nem észrevehető a tömegben. Ennyi egészségtelenül duci kölyköt én még nem láttam, szívem szerint a pizza ebédet, főtt káposztára cserélném, de ebbe nincs beleszólásom.
Andris ma segített bőröndöket pakolni, de java részt a saját munkáját csinálta. Az úgy működik, hogy ha baj van valamivel, akkor az irodába be kell menni és egy cetlire fel kell írni, hogy mi a probléma. A cetliket Andris főnöke minden reggel megkapja és odaadja a fiúknak. Mivel most „fedeztek fel” egy csomó kabint, jó sok cetli volt, de Andris szerint hülyeségek. Lyukas a szúnyogháló, nem volt az, hiányzik egy matrac nem hiányzik sőt plusz egy van belőle, lyuk van a padlón, kéne egy szemüveg mert azon bizony nincs. És a nap legjobb cetlije, fel volt rá írva a kabin száma és az a szó, hogy hiányzik. Feltételezem nem a kabin tűnt el, és ha igazam van akkor kitalálósdit meg nem játszunk így jártál legközelebb fejezd be a mondatot ha akarsz valamit. J Andris továbbra is azt mondta, hogy a munka egyáltalán nem megerőltető, és a főnöke megnyugtatta, hogy a tábor kezdete után a munka minden eddiginél kevesebb lesz. Majd meglátjuk.
