Nagy meglepetésünkre az internethez való csatlakozáskor azt írja ki, hogy korlátozott hozzáférés. Eddig ilyen problémánk nem volt, elképzelhető, hogy soknak találták az internet használatunkat, hiszen az oroszok és a mexikóiak képesek órákon keresztül videótelefonálni haza. Tegnap este, Andris felvetette, hogy miért nem megyünk el többen is a kisegítők klubjába és játszunk valamit együtt. Ettől a hirtelen ötlettől vezérelve, meghívtunk pár embert, ha van kedve jön el este, munka után. Néhányan el is jöttek és ping-pongoztunk, biliárdoztunk, és filmet is néztünk. A fiúk a játékgéppel is megpróbálkoztak, de sajnos olyan hangosra van állítva, hogy egyenlőre aligha használható. A biliárd nagyon vicces volt, volt olyan orosz lány, aki most játszott először, de azon sem lepődnék meg, ha most látott volna először ilyen játékot. Szegénynek, annak ellenére, hogy idegen nyelvek szakon van egyetemen nagyon rossz az angolja, pedig ez az elsőszámú idegen nyelve. Ennek köszönhetően nem volt egyszerű a szabályokat elmagyarázni neki. De végül sok mutogatással egybe kötve, hellyel-közzel megoldottuk. Igazán ügyes kis csapat voltunk velem az élen, egyikünk bénább volt mint a másikJ Nem volt ritka, hogy egy körben csak a fehér golyó mozdul a pályán, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy jól éreztük magunkat. Később egy doboz 8 éveseknek való puzzle is előkerült, ami szintén nagy népszerűségnek örvendett.

Amikor kezdett oszolni a tömeg, játszottam pár kör ping-pongot a washingtoni sráccal. Annyit dumáltunk közben, hogy teljesen elfelejtettük számolni az állást, és néha még a labda is a kezünkben felejtődött. Mesélte, hogy írónak tanul egyetemen, és hogy most mesterszakos. Erről jó sokat beszélgettünk meg az is szóba került, hogy honnan származik az angol mint nyelv így volt alkalmam egy újabb történelmi áttekintéshez. Töri érettségi előtt, olyan hasznos lett volna, ha mindenki elmesélte volna, a saját országának a történetét, na persze most is érdekes volt. Megnéztem a jogsiját, nagyon eltér a miénktől. Van a jogsija elején egy rák, mert azon a területen, ahol ő lakik az egy szimbólum, mert ott sok ilyen különleges rák van. De most komolyan, el tudjátok képzelni, hogy otthon odaadjátok a jogsitokat a rendőrnek, aki egy rákkal néz farkasszemet olvasás közben? Azt mondta errefelé ez teljesen normális. Meg egy szívecske volt nyomtatva a bal sarokba a jogsijára, erre is rákérdeztem. Azt mondta, ha van szívecske az azt jelenti, hogy szerv donor vagy, és hogy náluk erről dönteni kell, hogy akarsz-e az lenni vagy nem. Ha! jól tudom, nálunk senki nem kérdezi ezt meg tőlünk otthon sehol, max. ha annyira akarod külön elintézheted. Itt azonban ez egy kulcs kérdés egy olyan dolog, ami általános nálunk otthon senki nem foglalkozik a témával sajnos mélyrehatóbban. Sőt nem is tudok senkit a környezetemben, aki valaha szóba hozta volna annak lehetőségét, hogy szervdonor legyen.

Annyira másképp gondolkodunk egyes dolgokban, hogy az hihetetlen például ki mennyire tartja magát „érettnek”. A washingtoni srác 27 éves (pedig 18nak látszik) és azt mondta, még egy komoly kapcsolathoz is fiatal. A mexikói srác szintén nem akar a maga 26 évével eljegyzésről hallani. De a mexikói lányok már egészen másképp gondolkodnak. A sütős lány, most 21 és azt mondta két év múlva szeretné az első gyerekét már házasságba szülni. A másik lány is azt mondta, hogy a barátja sose beszélt róla, de húszon pár évesen bizony jövőre ő is igényt tartana egy lánykérésre. Persze ezt felfoghatjuk úgy is, hogy nemek közötti különbség. Az otthon és az itteni helyzet között annyi a különbség, hogy nem a megszokott emberek piszkálódnak folyamatosan azzal, hogy mi miért nem vagyunk már házasok és mikor lesz az első gyerek hanem idegenek. Fel nem bírom fogni ésszel, hogy embereknek ehhez mi közük van. Mert egy egyszerű kérdés, vagy Visszafogott érdeklődés nem egyenlő a folyamatosan a témán kattogó, és csak a kérdező félnek vicces megjegyzések és kérdések folyamatos bombázásával. Az előbbi figyelmes, az utóbbi viselkedés meg tahó, ennyi. Itt is van a koser felelős elkezdte ma, hogy ugyan legyen már esküvő, de gyorsan (? )  és hajrá, lehet gyereket szülni. Komolyan mintha a középkorban élnénk. Esetleg az nem érdekel, hogy mit tanulok és milyen karriert képzelek magamnak vagy milyen a jövő képem? Ááá az nem, csak egyszerűen nő vagyok így nem lehet tőlem mást kérdezni, mint, hogy mikor megyek férjhez és mikor szülöm az első gyereket…Amúgy meg „kedves elvetemültek” miért mindig a nőt kell ezzel faggatni, ő nem tudja előrébb vinni az ügyet, a férfi kéri meg a nő kezét (jobb helyeken még mindig) és nem fordítva. Tehát ne a nőt tessék megállás nélkül ostoba dolgokkal zaklatni hanem a férfit.  Már megint eltértem a tárgytól, csak otthon is utálom ezt a stílust és kérdéskört mert ezt továbbra is magán ügynek gondolom akárcsak „a ki mennyit keress” témát és itt is nehezen viselem. Majd ha van újság szólunk, ha nem szólunk a dolgokról valószínű nincs újság, nem? Abból még soha semmi jó nem született ha a nagyközönség elviselhetetlensége miatt két ember feladja a saját véleményét és megteszi az elvárásokat, csak, hogy csend legyen végre.

Képzeljétek el, itt az a „divat”, hogy ki van adva, hogy 7kor mindenki a konyhában legyen mert kezdődik a munka. De még egy reggel sem volt ott soha senki időben engem leszámítva. Én is késős típus vagyok, ezért igyekszem mindenhova 5 perccel hamarabb oda érni, hogy ha baj van akkor is időben legyek. De itt nem. Ma például 7:10-kor jött meg a második ember utánam és gondolhatjátok mikor ért be az utolsó. Volt már, hogy valaki 20 percet késtett és egy „jó éjszakáááát” megjegyzésen kívül semmi következménye nem volt a dolognak. Van, hogy úgy érzem, hogy itt egy cseppet lazábbak az emberek, az elviselhető kategóriánál néhány dologban. Az is előfordulhat, hogy ha megjönnek a gyerekek és vége lesz a precampnek (előtábor), akkor mindenki jobban fog igazodni a szabályokhoz, nem tudom, talán. De akkor sem értem őszintén szólva, hogy mire fel ez a laza időkezelés.

Ma tanultam egy egyszerűen elkészíthető receptet, ami igazán ízletes, szóval kedves konyhatündérkék ragadjatok fakanalat és irány a konyha. Fogni kell egy mély tepsit és készre főzött penna tésztát kell beletenni. Közé csíkokra szelt paradicsomot, hagymát, és itt „sötét piros” babnak hívják, amit bele tettek, de gondolom otthon is megvan a megfelelő párja (itt konzerv bab volt így nem tudom, hogy előre főzött volt-e vagy sem) . A reszelt sajttal együtt pedig az egészet össze kell keverni. Miután a sütőben készre megsütöttük, reszelt sajtot kell a tetejére szórni és további két percig a sütőben kell hagyni. Vegyes salátával és foghagymás pirítóssal finom főfogás lesz belőle. Nálunk most kekszes csokoládé puding volt hozzá desszertnek de én inkább egy kanál vanília fagyit tálalnék hozzá, eperrel. Ha van kedvetek kísérletezni, sok sikert hozzá, mert valóban nem bonyolult és nagyon finom.  Vegetáriánusoknak is ajánlom, hiszen hús nincs benne.