Vacsi után elmentem fürdeni és a felügyelő, akivel először találkoztunk az állomáson (továbbiakban bajszos), beváltotta az ígéretét és volt MELEG sőt forró víz. Azt az élvezetet, mintha megnyertem volna a lottó ötöst. Miknek nem tud örülni az ember, meleg víz.. ha első nap lett volna, a kutyát nem érdekelné már de így, mennyei élvezetet jelentett. Nem hittem volna, hogy a víz tisztelete pont egy olyan fejlett országban fog bennem kialakulni mint Amerika, de így lett. Na de 20 isteni percnél többet nem állt módomban a fürdésre pazarolni, mert siettünk a kosárlabda meccsre, amire Andris is jelentkezett. Az idős pasi (kb. 60 éves lehet, de ebben mindig rossz voltam, hogy megbecsüljem valakinek a korát) szóval ő is beállt és nevetni fogtok de messze ő volt a legjobb játékos, micsoda mázli, hogy Andris is vele volt. Mivel nem voltak elegen így csak még 2 ember játszott a mexikói srác, aki később állt be és a főnökasszony valamint a washingtoni srác, aki kb. 2 fejjel nagyobb a főnökasszonynál. A többiekkel a lelátón ültünk és szurkoltunk és visítottunk minden kosárnál vagy ahhoz nagyon közeli állapotnál. Milyen elgondolkodtató volt az hallgatni a lelátóról, hogy „vamosz/bamosz Isaac”, „let’s go David” és „hajrá Andrew” (képtelenek az Andrást és az Apolkát kimondani, így Andrew és Polli lettünk). És nem kell azt hinni, hogy mindenki a saját nemzetiségének megfelelő jelmondatot kiabálni, mindig mindenki mindegyiket, mert itt a többi nyelv néhány szava úgy ragad ránk mint kosz. Szóval teli torokból kiabáltunk és a nagy szurkolás közben én voltam az egyetlen, aki néhány perce elgondolkodott azon, hogy milyen szép is mikor a hátterünk, a nyelvünk, a szokásaink nem bélyegeznek meg minket és képesek vagyunk egy szívvel átélni az eseményeket. Na de a töprengésemet hamar félbe szakította a bajszos, aki a raktárból visszatérve egy nagy szalma kalapot és egy ponchót, hozott a mexikói srácnak, aki játékosan ugyan, de kifejezte nem tetszését. Így rajta nem állhattuk az összeállítást, de annál nagyobb kacagást váltott, ki amikor a bajszos felvette és fejét lehajtva hangos „horkolásba” kezdett. Már csak a kaktusz hiányzott a háta mögül,  de a fényképezőgépek így is kattogtak körülötte. A miénk sajnos lemerült, de majd lehet elkérem a mexikói lánytól  a képet (továbbiakban sütős lány, mert hogy ő lesz a cukrász és sütős majd) .  Andris halálosan elfáradva elment lezuhanyozni és meg nekiálltam az elmaradt blog bejegyzést pótolni. Most hallom, hogy mexikói barátunk, olyan hangosan énekel a zuhany alatt, hogy a mi faházunkba is behallatszik. Szegénykém tényleg nem árt ha még gyakorol egy kicsit mert nem egy őstehetség, de legalább ő örömét leli benne.

U.i: Néha J betű jelenik meg, :) helyett az ok rejtély, nézzétek el nekem.

U.u.i: Miután beütőttem az utolsó pontot is a blogba meghallottuk, hogy szól a tűzoltó készülék. Gondoltuk semmi baj, most ellenőrizték a fiúk és tegnap este a sűtős lánynak szólalt meg, az éjszaka közepén. De ő fogta kivette az elemet és visszafeküdt aludni a kis házában. Erre megint nekiállt tutolni fogta letépte a helyéről, hogy csend legyen. Szóval ma este is megszólalt a bal oldalról, na ott nincs semmi csak annak a főnöknek a háza, akivel leveleztünk de nála ég a villany szóval megoldja. De csak szól, csak szól...Mondja Andris ha elküldtem a bejegyzést akkor meg segít neki kikapcsolni mert úgy tűnik senki nem megy. De látjuk, hogy a sűtős barátnőm is megy zseblámpával és hív, hogy menjünk mi is. De nem a főnök háza szólt, ami 10 méterre van tőlünk hanem a főépület szirénázik. Kiértünk az útra és látjuk, hogy villog az egész belső tér és a bejáratnál piros fény villog és egyre hangosodik a sziréna ahogy közeledünk. Itt már elkezdtünk futni mind a hárman hátha tényleg baj van és segítség kell. Mire odaértünk hárman már ott voltak két orosz lány meg a washingtoni srác. Aki épp röhögve mesélte, hogy nincs baj, de bent ültek az étkezőben és teáztak a lányokkal és megszólalt a riasztó, erre a lányok meg erre torkuk szakadtából nekiálltak vísítani mint a kis malacok. :) A piros fény a bejáratnál meg a másik sofőr barlangászos sisakjának hátáról jött, mert az elején fehér fény volt. Így csatlakoztunk az ácsorgókhoz és vártunk és röhögtünk mikor egyre többen jöttek, de "felnőtt" sehol. Na erre megjött a maga 160centijével a konyha felelős pasi és körbe nézett. Próbálták elérni a "felnőtteket", de ezen a kis nyeszletten kívül mindenki házon kívül volt, ő meg csak futkosott fel-alá, de aztán egyet csak sikerült elérni. Erre megjöttek a tűzoltók szintén terepjáróval mi mással és bentek. Nem sokkal később még egy tűzoltó kocsi jött szintén terepjáró (nem tudom, hogy akartak oltani) és együtt távoztak. A lámpás sofőr azt mondta valaki dohányzott ott bent és attól volt, de nem volt benne biztos, a ciki, hogy rajta kívül senki nem dohányzik közülünk. Épp kérdezte, hogy ki dohányzik még mikor két kocsi megállt mellettünk és mindkettőből kiszállt két főnök szájában cigivel...Jó időzítés. :) Elindult vissza mert persze kikapcsolták a riasztót már régen és utánunk elindultak a többiek is aludni.