Sziasztok!

Itt az idő, hogy én is megszólaljak, és elmeséljem a dolgokat az én szemszögemből. Én sajnos nem tudok, olyan szépen fogalmazni, mint a Polli, de azért megpróbálom.

A tábor nagyon nagy és nagyon szép. Ma bejártam szinte az egészet, majd holnap folytatom a felderítést és elképesztő milyen helyeket lehet találni. A tábor középpontja a tó, akörül van minden. Ahol bejövünk a táborba, a tó azon fele a kisebb gyerekeké, a tó túloldala pedig a Tinédzsereké. Mindegyiknek  van saját, ebédlője, sport pályája (baseball, kosárlabda, foci, hockey), a tábor elején még torna terem is van. A tábor magjától távolabb vannak a lakó negyedek nemek szerint felosztva. Minden negyedhez tartózik egy mosdó épület wckkel és zuhanyzókkal, egy club épület és egy saját tűzrakó hely. A házak szinte ugyan olyanok, én kétféle típusú házat találtam, az egyik amilyenben mi is lakunk, a másikról pedig majd később képekkel együtt mesélek, mert nagyon jópofának tartom. Most éppen ketten lakuk egy olyan szobában, ahol máshol nyolcan alszanak, és ketten vagyunk egy olyan épületben, ahol máshol akár 15en s elférnek. Vannak azért luxus lakások ezekhez képest, ahol van saját fürdőszoba, konyha, nappali és háló helyiség külön, bár méretre azok is ekkorák, szóval kissé zsúfoltak.

Az emberek kedvesek, barátságosak, próbálnak folyton viccelődni. A főnököm egy igazi csopperes alkatú szakállas pasi, aki azzal a tipikus amerikai akcentussal beszél, mintha folyton rágózna. Kérdezte, hogy hívnak, mondtam hogy „András” (mivel a srác aki fogadott minket a vasútállomáson egy srác is így akart hívni), mondta hogy ez nem jó neki, mondjak vmi amerikaiasabbat, szóval mondtam, hogy akkor legyen „Andrew”, ez jobban tetszett neki, szóval a táborba így szólítanak. Itt a munka időt komolyan veszik, szóval reggel 8kor kezdődik a délelőtti munka, de délre ebédre, már vissza kell érni, majd 1kor kezdjük a délutáni műszakot, ami 4ig tart, de ha 3 órakor befejezünk vmit, már nem érdemes neki állni semmi újnak. Szerintem a Polli még könnyen van a barátkozással, hiszen a konyhán senki sem angol, így mindenki a tankönyvi angolt próbálja meg beszélni, még a főnöke is, viszont mellettem szinte mindenki anyanyelvi szinten beszéli az angolt, ráadásul a többségük amerikai akcentussal. A munkával eddig szerencsém volt, mert mindig összeraktak vkivel, aki jól beszél angolul és így neki elmondták az elején mit kell csinálni, és akkor vele később meg tudtam beszélni, hogy pontosan mire is gondoltak. A munka moráljuk nagyon könnyed. 8kor mindenki megjelenik a főépületnél, akkor megjön a két főnök pasi. Elmondják, hogy kell 2 ember, aki nem fél a víztől, 2 ember füvet nyírni és 2ember aki tudja használni a létrát. Én egyenlőre nem merek jelentkezni, mert nem is értem pontosan mit akarnak csináltatni. Egyenlőre ketten vagyunk egy mexikói fiúval, aki villamosmérnöknek tanul, akik „karbantartó”nak jelentkeztünk, a többiek mind másnak, de ők is velünk dolgoznak, mert most ezt kell csinálni. Első nap 2 sofőrrel dolgoztam, az egyik Washingtonból jött, a másik Csehországból. Egy faházat kellett kifestenünk belülről fehérre, ennyi volt csak a feladat, ezt csináltuk egész nap. 2 órával korábban befejeztük, ezért neki álltunk a második rétegnek, utána maradt még egy kis festék akkor már ne hagyjuk meg azt is elfestettük. Második nap, kicsit összevissza dolgoztam, reggel bútorokat cipeltünk, többek között egy zongorát vittünk fel az emeletre, majd létrákat vittünk egyházhoz festeni, majd engem és a washingtoni srácot elvittek máshova, hogy mi máshol festünk. Először mikor kiraktak nem volt festékünk, mikor  azt hoztak rájöttek, hogy műanyag tálca sincs a hengernek. kb fél 10kor álltunk csak neki a munkának, és csak a ház falán kicserélt pár deszkát kellett csak lefestenünk. Könnyedén végeztünk volna ketten vele délig, de akkor meg jelent a cseh srác, sofőrködni-e kellet, és akkor ért vissza és ő is segített nekünk. Ahogy előző nap is belevetette magát, belenyomta teljesen a hengerét a tálba le se verte róla a festéket, mert szerinte, akkor nem kell annyit fordulnia a festékért, csak kente ahogy tudta. fél 11körül végeztünk a munkával. Kérdeztem a többieket, hogy ne szóljunk a főnököknek, hogy kész vagyunk, erre azt felelték, hogy nem, mert ez volt a munka erre a délelőttre. Utána unalmunkban a cseh srác neki állt lefesteni egy másik falt és a faház fa elő lépcsőjét. Délután kivittek minket az egyik klubb helységbe, ahol egy kis rendet kellett raknunk. Pár fotelt, meg kanapét kidobtunk, találtunk egy hűtőt amiben még kaja is marat, azt is kidobtuk úgy ahogy volt, utána páróráig csak söprögettünk meg odébb raktuk a bútorokat, de oda legalább egy 5fős takarító személyzet kellett volna teljes menetfelszerelésben. Utána jöttek értünk, hogy kellene egy ember festeni, oda én mentem, de mire oda értem, mondták, hogy igazából már végeztek, már csak javítgatni kell. Majd mivel már negyed4 volt közölték, hogy akkor mára befejeztük, hagyjunk mindent ott ahol van. A táborban nem félnek a lopástól, nem zárnak szinte semmit, csak a kocsit, meg az irodákat. Ma a mexikói sráccal az olt a feladatunk, hogy ellenőrizzük a tűzjelzőket, amibe kell cseréljünk elemet, ami 2008nál régebbi, cseréljük le. Hetente egyszer a tábor végéig le kell ellenőrizni az összes tűzjelzőt, az „Exit” táblákat (mivel ezek vílágítanak) és a tűzoltó készülékeket. Tetszett ez a munka, hiszen mindenhova be kellett néznem, így megismertem az egész tábort és nem is volt nehéz. A rosszoldala, csak annyi, hogy sokat kellett sétálni, és minden darabot lekellett ellenőrizni úgy, hogy csipogot egy nagyot. Az öcsémnek és számítógépes barátaimnak üzenem, hogy olyan volt, mint egy számítógépes játék, ahol be lehet járni az egész vidéket, minden házba be lehet nézni, közben figyelni kell a környezetedet mikor támad rád egy vadállat (ma 2 kígyót találtam útközben, de mindegyik csak feküdt). Egésznap ezt csináltuk, és nem értünk a végéra szóval tényleg nagy a tábor.

A hétköznapokról még annyit mesélnék, hogy a reggeli pontban fél8kor van, az ebéd délben, és a vacsora 6kor, ehhez képest  sohasem kezdjük időben. Én mindig ott szoktam lenni 5 perccel előtte, ahogy otthon szokás, olyankor talán egy-két ember van ott és várunk. Olyan vicces látni, hogy a konyhában olyankor a szakácsok főznek, a többi lány pedig mellettük vigyázz állásban ál, hiába tudnának mindent kihozni előbb, nem tehetik, mert mindennek meg van a sorrendje. Polli mesélte, hogy a konyha főnök panaszkodik, hogy ezek a hülyék mi a francot keresnek itt korábban, csak azért se kapnak hamarabb enni. Az időzítés miatt csak kb 5-10 perccel később lehet enni, mire kirakodnak mindent. Most már direkt pontosan 5 percet kések, hogy ne legyen belőle baj. Polli már biztos mesélte, hogy első nap reggelinél, megkérdezték a végén, hogy ki kér még palacsintát, gondoltam nem kérek, had egyenek mások is, de mivel nem kért senki, ezért fogta és kidobta az egészet, mi csak néztünk. Azóta próbálok a végén megenni a maradékot, mert rossz nézni, ahogy a teli tányér ételt kidobják a kukába. Viszont először eszünk mi, utána a lányok, majd a szakácsok, de amint a szakácsok végeztek, már egyből el is akar pakolni. Szóval eleve késve kezdjük, korábban fejezzük be, így szinte semmi időd nincsen enni, nem hogy még a végén újra vegyél abból ami megmaradt. Úgyhogy az trükköm az, hogy telepakolom a tányéromat mindennel, nem számít mihez mi illik, mert lehet ha még egyet fordulnék a konyha főnök csaj hátba szúrna a szemeivel…