Bevallom ma elég depressziósan indult a nap. Szakadt az eső egész este, és reggelre sem hagyta abba, sőt még délelőtt is folytatta bár akkor egy fokkal békésebben. A fekete felhők takarták az eget, a tó is komoran festet, leszámítva a játékos esőcsepp okozta köröket, de sajnos ez nem volt elég számomra a jó kedvhez. Elképesztően hideg volt, de felöltözni rendes ruhába akkor is muszáj, legalább azon nem kellett gondolkodni, hogy gumicsizmát vegyünk-e. Miután megettük a reggelit, a tegnapi ígéretét nem tartva a főnökasszony újabb takarítást jelölt ki. Az emeleti közlekedőt és lépcsőt kellett végig pucolni, de szerintem mind közül eddig a lépcső volt a legmocskosabb. Úgy fest mintha betonnal lenne leöntve a felső rétege a lépcsőnek. Van a fáradságnak az a szintje, amikor azért hajtod magad és csinálsz mindent, hogy ne legyen időd azon agyalni, hogy mennyire álmos és fáradt vagy. Hát ma délelőtt én elértem ezt a szintet, szóval nagyon remélem, hogy ma este a vacsorához méltóztatnak időben érkezni mindahányan vannak. A kedvem akkor kezdet javulni, mikor azzal a mexikói lánnyal kerültem össze takarításnál, aki majd sütni fog ha itt lesznek a gyerekek. Mesélt a hazájáról az ételeikről és azok eredetéről, és mesélt a mexikói és spanyol hasonlóságokról és különbségekről. Néhány szót már most tudok mexikóiul (nem keverendő a spanyollal!). Nagyon aranyos lány, Carla talán így írja (ejsd: Kárlá) hívják és nagyon vicces tud lenni. A takarítás is sokkal jobb hangulatban telik, ha szórakoztatjuk egymást közben, rá is voltunk utalva egy kicsit mert zene nem szólhat ma a konyhán. Amint ezzel a résszel végeztünk újabb takarítás várt ránk, a Mekiben látható tálcalerakókat pucoltuk, tudjátok azt a magas dobozt, amibe a tálcákat kell becsúsztatni ha végeztél az evéssel. Na gondolhatjátok, hogy nézet ki, egy éves maradékokkal rajta…Kint takarítottuk nem a konyhában erre Carla nekiállt a Hófehérkéből dalolni hátha neki is segíteni fognak az itteni állatok. Hát segítséget azt nem kaptunk de görcsöket a röhögéstől igen mikor egy madár hasonló dallammal válaszolt.  Nagyon jó, hogy ő itt van, mert mindig van valami a tarsolyában, amitől ez embernek jobb kedve támad. Ma megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele egy szobába költözni, majd ha már rendeződnek a hadi állapotok és mindenki és minden a végleges helyére kerül és beáll a rend. Azt is mondta, hogy szívesen elcserélné a szabadnapját jövő hét után már úgy, hogy együtt tudjunk kimenőn lenni. De majd meglátjuk, hogy alakul még a jövő heti kimenőnket sem élveztük ki, akarom mondani aludtuk át. Azt hittem lassan kifutunk a takarításra szoruló helyekből és eszközökből, de ma kiderült, hogy a tinik oldalát is nekünk kell majd rendbe rakni, szóval minden, amit érkezésünk előtt egy héttel és azóta csinálunk még egyszer lesz,. Pompás. Az ebéd ma finom volt, sült pulyka szeletek, tésztás brokkolis, répás körettel és saláta tállal és valamilyen szószba mártott fűszeres krumplival. Már tudom mit érez a pincér az étteremben, mikor zárás előtt negyed órával rendelsz egy 5 fogásos lakomát. Ő meg csak áll és vár, és áll és vár és néha kimegy megnézi van-e még valamire szükséged és mosolyog (ne nem azért mert kedvel, vagy jókedve van hanem mert muszáj neki) és meglátja a reménysugarat, amikor felállsz az asztaltól. Azt gondolja, na talán nem WC-re megy ki, hanem jóllakott és távozik egyből, nem áll neki még beszélgetni mindenkivel, aki a közelben van és akkor esélye nyílik lepakolni az asztalt, rendet rakni, elmosogatni és hazamenni. Igazából ha késnek a vendégek az a mi szabadidőnkből megy el, mert mindegy mikor végzünk a konyhán maximum fél óra csúszást kapunk pluszban a szabadidőnkhöz. Tegnap is már rég végezni kellett volna de mi késő este végeztünk, de reggel csak fél órával kellett későbbre menni. Ebéd után úgy mosogatunk mint a villám, a gép néhány perc alatt elmos egy tálcányi edényt és poharat, nekünk meg 1 másodperc jut egy evőeszköz eltörlésére, 2 a pohárra, 3 a tányérokra és tálakra. Ha nedves a lesz a (viledás ruha) törlő kendő egyszerűen ki kell dobni, így van, hogy egy nap alatt 200 darabot is elhasználunk. De azért szelektíven gyűjtik a szemetet, hogy ne ártsanak a környezetnek.  Mondjuk mindenhol a szelektív hulladék gyűjtésről írnak és beszélnek itt, de a nagy kartondobozokon kívül még semmit nem gyűjtöttünk külön, fura…Ma megtudtam, hogy azt a fura kis lapos kalapkát azok hordják a fejükön a zsidóknál, akik valamilyen fajta vezetők és egy férfi és egy nő van általában közösségenként. Ja meg azt is ma mesélték, hogy minden ebédhez (talán vacsihoz is) hoznak egy fonott kalácsot és abból mindenkinek a közösségből tépni kell egy darabot és megenni. De még soha nem ettek meg egy félnél többet és a többi részét szintén kidobjuk.