Most egy kicsit bosszús vagyok, mert a szervezet, akin keresztül elhelyezésre kerültünk itt kint kikötötte, hogy amint megérkezünk és utána minden 30. napon jelentkezzünk fel az oldalukra, hogy tudják, minden ok. De annyira rossz a net, hogy gondoltam nem veszik zokon, ha a viszonylag működőképes facebookon jelentkezem mert a másik oldal nem működik. Erre két hivatali ember is a szervezettől, elég rendesen kiosztott, hogy remélik nem gondolja minden Amerikába érkező ember, hogy facebookon fog bejelentkezni, meg, hogy nem ezt kérték és stb. Ezek képtelenek megérteni, hogy nem tudok felmenni az oldalukra?! (Mivel, hogy ezzel kezdtem a szöveg, hogy megmagyaráztam miért oda írok.) Erre beszól a kedves az irodából, hogy a "mi oldalunk nem magyar szóval annak működnie kell". Igen, drága mert az internet működésének és szakadásainak és nyomtalanul eltűnéseinek nagyon sok köze van ahhoz, hogy milyen nyelvű oldalt akarsz betölteni. Te jó ég....Hogy egy kedves barátnőm ma megfogalmazta "ezek hülyébbek ketten együtt, mint egy gumikacsa". Ezért a megfogalmazásért egy csillag jár az illetőnek. :) Annyira megtetszett ez a mondás, hogy a későbbiekben, amennyiben szükséges lesz gumikacsa név alatt fogom említeni a szervezetet. Hogy valami jót is mondjunk róluk, nélkülük lehet nem lennénk kint, de lehet megoldottuk volna máshogy. Na hagyjuk is, valahogy kezdetektől fogva elég rendesen elbeszélünk egymás mellett, mintha a magyart sem tudnánk egyértelműen használni. Evezzünk inkább kellemesebb vizekre és folytassuk a kint életünkről, szóló mini regényt.:) Ma folytattam az egy fém polc rozsdamentesítését, amit még tegnap vacsi előtt elkezdtem. Valamivel jobb lett, de szerintem egyszerűbb lett volna lefesteni, mint a rozsdát felvakarni róla, főleg szappanos vízzel és drót szivaccsal...de hát ők a főnökök ha nekik így tetszik én így fogom csinálni. Andris jól mondta mikor kijöttünk " úgyis végig kell dolgoznom a napot, nekem aztán olyan mindegy, hogy mit csinálok órákig" szóval ezt kérték ezt csinálom. Ma a fő épületben az emeleti konyhát takarítottuk ki, remélem a zsidó ellenőrnek elég koser lesz mert ha nem kezdünk mindent előlről. Több embernek is mondtam, de lehet nem mindenkinek, hogy egy zsidó táborban vagyunk, ahol elég szigorúan vesznek bizonyos szabályokat, szóval nem véletlen jönnek az ellenőrök. Ma ebédre hotdog volt, végre valami, amit egyből felismertem és még az íze is ismerős volt. Hozzá pedig vitaminos víz volt, furán hangzik nem? :) Leginkább a multivitaminos üdítőre emlékeztetett, csak egy kicsit hígabb volt. A salátához kis tasakos icike-picike uborka darabkás "szószt" adtak, lehet a többiek már túl jutottak a beugratáson, mert én ettem belőle egyedül. De legközelebb már én is okosabb leszek, de gondoltam és igazából most is így gondolom, hogy ha már más országban vagyok kipróbálok mindent, amit csak lehet. Bár nem hittem volna, hogy a félkész, zacsis kaja ennyi meglepetést okozhat. Jut eszembe, reggelihez csináltunk "édességet", vízbe szórt dobzost port, elvileg "rizsből" készült valami volt. Első munkanapunkon is ettem belőle, de akkor sem tűnt rizsesnek az íze, akkor inkább édes volt, most viszont zabkásás. Na jó, sose ettem zabkását, de ilyennek képzelem. Itt még a krumplipüré is zacskós, igen tudom, hogy otthon is lehet kapni, de ki használja? Na ugye, hogy senki...minő véletlen, képzeljétek az az ízé fehér semmi krumpli színe nincs, Andrisnak is én súgtam meg, hogy az az. Ebéd után megismerkedtem két itteni felnőttel, állítólag ők is a konyháért felelnek és köztük volt az a férfi is, akit nem tudtunk telefonon elérni a vasútról első nap. Azt mondta, hogy nem számított a hívásunkra mert ő nem ezt beszéltem meg a magyar szervezettel, akiről ezen blog bejegyzés eleje szólt. Hogy a szervezet kért tőlünk olyat, amiről itt kint nem tudtak ( szerény véleményem szerint ez a valószínűbb) vagy az amerikai pasi nem tud elég jól angolul ahhoz, hogy egy angolul beszélő szervezettel egyeztessen nem az én posztom eldönteni. Tény, hogy nem erre készültünk az elején és tény, hogy megoldódott, ezt meg is beszéltük az amcsi pasival, hogy nincs harag ez így sikerült. Örülök, hogy egy ilyen félreértés nem nyomta rá a bélyegét a "kapcsolatunkra" ha ezt nevezhetjük annak, két elejtett fél mondat után. Az idő most nem olyan jó mint tegnap (itt nagyon sűrűn változik úgy tűnik). Kicsit borús talán este esni is fog. A tegnap kapott plusz takaró nagyon jól jött az éjjel, bár nem volt elég sajnos, továbbra is két puloverben és hosszú melegítőben alszom. A kimosott ruhák sem száradnak túl jól ilyen időben, így félek újabb felsőt kell majd a rozsdának szentelnem, mert lehetetlen kimosni. Igaz, azt ígérte a főnökasszony ebédnél, hogy most 3 napig nem takarítunk hanem csak utána megint. Elvileg ma 3-estig csak főzzük a vacsit, mert most már a fő épületben fogunk enni, mert sok új vendégre számítunk. Tegnap még azt mondták, újabb kisegítő személyzet érkezik, ma azt, hogy nem ők jönnek. Igazából lényegtelen, itt mindenki nagyon barátságos még a vad idegenek is ezt átvehetnénk tőlük. Nagyon jó itt a hangulat, bár munka közben a zajok miatt elég nehezen beszélgetünk. Legnagyobb megdöbbenésemre vissza tudom mondani ennyi nap után mindenkinek a nevét. És tudjátok ez mekkora szó nálam, és mindenkiről tudom már néhány elejtett morzsányi infót. Na jó egy ember kivételével, aki folyton a "voki-tokin" lóg, a a srác valahogy sosem kerül olyan helyzetbe velünk, hogy beszélgethessünk. Sebaj, hosszú még a nyár egyszer nyakon csípjük. Erről jut eszembe, Andrisék ma a tűzriasztó készülékeket ellenőrzik és cserélik a régieket újakra. Azt mondta, örülne ha ezt csinálhatná mert hetente szükséges lesz, csak kár, hogy hatalmas csippanással jelzi a kütyü, hogy "igen én készen állok, ha baj lenne". Nagyon megrémültem, mikor Andris mesélte, hogy megint látott egy kígyót, olyat mint nemrég egy sárga-fekete csíkosat. Azt mondják ártalmatlan, ja persze, csak a gondolatától is rosszul leszek, akkor meg, hogy lehetne ártatlan...Hiába kérem Andrist, én a nagy állatmentő (mert mint tudjátok, tényleg tengerimalacokat mentek ha tudok=ez itt a reklám helye, megtaláljátok a leendő malac egyesületünket a facebookon is!), szóval hiába kértem, hogy nyírja már ki, mert szerintem ugyan azt a dögöt látja mindig azt mondta nem lehet, ráadásul a bátrabb vagy kinek, hogy tetszik ostobább itteniek felemelik és mutogatják. Micsoda mázli, hogy hozzánk a konyhába nem jutott eszükbe behozni, beleugrottam volna magamtól a nagy lábosba azt hiszem. :) Tegnap nem írtam meg, de egy két tenyeres ékszerteknőst behoztak a konyhába mert, hogy cukiiii, mondták a fiúk!. Micsoda szóhasználat ez egy felnőtt férfitól, de hát ha neki így tetszik legyen. Viszont mókusokat továbbra is fel lehet fedezni a fák sűrűjében, na ők tényleg aranyosak. Van olyan, amelyiknek csak a farka széle ezüstös és van igazi csíkos is. A "rinocérosz bőrű" jól mondom, ugye Zsuzsa? fiúk már fürödtek a tóban, de szerintem még nem érdemes megpróbálni, mert könnyen belefagy az ember lába, ha nem mozdul. Ezért én inkább megvárom, míg tényleg jó idő lesz. Rájöttem ezen sorok írása közben, hogy címeket kéne adnom, mert pusztán a napok megjelölése kevés lesz egy idő után, így korrigálom a blog bejegyzések címeit. Amennyiben sikerül, kellő tempóra bűvölnünk a netet további képek érkezésére lehet számítani. De nem hiszem, hogy ma hacsak Andris nem unatkozik nagyon a munkája után és az enyém vége előtt. Valószínű ma sokáig bent leszek, mert fél 6kor kapnak enni a kisegítők (azaz mi, mezei munkások) és fél 7kor meg, akik jönnek,bárkik is legyenek. És mint tudjuk, csak tavaly szabadott a tábort koszosan hagyni, így még mosogatni is kell meg rendet rakni utána. Szerintem vége lesz a jó világunknak, mert a fő épületben már rendes abrosz van, mint otthon nem ez a műanyag hengeres eldobhatós vmi, és ha igazam van, akkor a papír tányérok helyett a rendes (de persze a kicsik miatt, műanyag) tányérok is elkerülnek. És csak mert elképesztően kíváncsi tudok lenni, aki olvassa ezen bejegyzéseket és még nem kommentelt tegye meg legyen szíves (akár gyerekeik vagy informatikus barátaik segítségével ha önállóan nem megy), "csak egy helló én is itt vagyok"kal legalább. Nagyon érdekel népes olvasóim száma, mert a barátnőm már azon gondolkodik, hogy mit csinálok majd a rengeteg pénzzel ha kiadják a történeteinket. :) Viccet félre téve, csak jól esne tudni, hogy kik azok, akik annyira érdeklődnek irántunk, hogy képesek ezen nem 5 de mondjuk 15 perces novelláinkat végig szenvedni. Na jó egyenlőre ennyit a mai napról, mert lassan mennem kell vissza, mert lejár a szünetem. Ha történik valami este újabb hírekkel várjuk Önöket,  itt az amerikakaland blogon. Addig is viszont látásra, örülünk, hogy minket választottak. :)