Kedden megint a Linda, az egyik cseh lány volt a főnök, akárcsak a múltkor. A hangulat egész kellemes volt egész nap az étkezőkben. Szinte senkinek nem volt baja, és jól érezte magát, és vidám számokat hallgattunk, amit több kevesebb sikerrel együtt énekeltek egyesek az előadóval. (Persze, a napi síró ember, ma is megvolt.) Délután szóba került, hogy bank túra lesz megint. Ez azt jelenti, hogy a sofőrök egy vagy igény szerint két kis busszal bevisznek minket a bankba, ahol a csekkjeinket beválthatjuk. Gondolkodtunk Andrissal, hogy eddig még sose voltunk, így nem lenne rossz bemenni, és akkor egyúttal aktiválhatjuk is a kártyánkat, amit eddig még nem tettünk meg. Linda nagyon nem akart elengedni a bankba, mert, hogy hiába indul a túra a délutáni szünetemben valószínűleg nem fogok visszaérni munkaidőre. Mondtam neki, hogy teljesen mindegy, hogy most kések vagy jövő héten, mert mindig ebben az időpontban van a túra tehát valamikor késnem kell majd és én most akarok menni. Egyébként, meg nem véletlenül húztam rá negyed órát a délelőtti műszakomra, mert tudtam, hogy majd menni akarok így egy szava sem lehet, mert előre ledolgoztam, nem mintha nem tartoznának nekem egy raklapnyi plusz órával. Azt sem szégyelltem közölni vele, hogy én nem hetente járok a bankba mint egyes konyhai alkalmazottak, hanem most megyek először, szóval igazán nem értem a probléma okát. Amikor elmentem szünetre délután megint megkérdezte, hogy megyek-e. Mondtam, hogy nem tudom mi változott volna néhány órája, mióta beszéltünk, így természetesen megyek. Erre megrántott a vállát. Amikor a kocsikra vártunk megláttam, hogy nem is egy cseh konyhás vár az autókra, de nekik biztos nem adta elő ezt a magánszámot. A bank teljesen üres volt mikor megérkeztünk a cold springi bankfiókba, így három ablaknál ülő hölgy segítségét is igénybe vehette a csapat. Végül két kis busszal kellett menni, mert a mai bank túra nagy népszerűségnek örvendett. A bank tiszta volt, elegáns akárcsak otthon semmi rendkívülit nem vettem észre az elején. Mivel egy bankszámlát nyitottunk, de a csekkek fele az Andris fele meg az én nevemre szólt, volt egy 2 perces eszmecsere a bankos hölgyek között, de zökkenőmentesen megoldották a helyzetet. Mi kerültünk másodszorra sorra a csapatból, de utolsó előttiek voltunk, amikor távoztunk. Hiába mi nem járunk a bankba hetente, hogy csak egy csekkünk legyen. Kiszúrtam egy furcsa henger alakú valamit a nő mögött a falnál, de nem jöttem rá mi az. Egészen addig, míg a középső ablaknál ülő hölgy fel nem állt, és egy henger alakú kapszulát tett bele a csőrendszerbe, ami tele volt pénzzel. Mikor becsukta a cső ajtaját, a kapszula gyorsan elindult felfelé majd eltűnt, és a bank mellett kívül várakozó autó melletti csőrészbe elbukkant. Ááhh, csőposta. Hát ez kész. Andrist is nekiálltam böködni, hogy ezt nézze meg, mert pont fékezett egy újabb autó a bank fala mellett így lehetősége volt neki is látni. A minket kiszolgáló hölgynek el is meséltük, hogy nálunk otthon nincs a bankokban ilyen. Majd egyszerre erősen csodálkozva és kacagva megkérdezte, hogy akkor „Nektek ki kell szállni a kocsiból, ha pénzre van szükségetek?” Ja. Mi csak annyira vagyunk elkényeztetve, hogy automatákat lehet találni az utcán, de nagy bánatunkra azok sem használhatók autóból. J Annyira megtetszett ez a hölgynek, hogy a mellette ülő kollegájának is rögtön elmesélte. Na szép, még a végén ezért hiszik azt, hogy elmaradott ország vagyunk. Szívesen lefotóztam volna, de nem hinném, hogy a bankban ez lehetséges lenne. A pénzüket nem akartuk a táborban készpénzben tartani biztos, ami biztos, így a bankszámlára tetettük fel a pénz, amihez a pin kód nélkül még a kártya ellopása esetén sem férhetnek hozzá. De a kártyát sem a küszöbön tartjuk, természetesen. J Összesen tizenkét percet késtünk a munkából, de azt is azért mert a sofőr még beugrott a bank melletti boltba és addig csak rá vártunk, mert mindenki végzett addigra a bankban. Amikor kiszálltunk beigazolódott a gyanúm, hogy a cseheknek nem adta elő Linda a „nem mehetsz el a bankba” műsort, mert mikor kiléptek a kocsiból mondták, hogy ááá még mindig van több mint 15 percünk, szóval időben vagyunk. Ja, hogy nekik fél óra késést engedélyezett, nekem meg nemet akart mondani. Csípem az ilyen fairjátékokat. De aztán se nekik sem nekem, nem szólt egy szót sem mikor felvettük a munkát és folytattuk mintha mi sem történt volna.

A páratartalom elképesztően magas volt ebben a pár napban. Naponta háromszor cseréltünk felsőt a konyhán, de ahogy láttam a takarítók és a többi nem konyha munkás is váltogatta a ruházatát. Mikor Jill levette magáról, a konyha fehér pólót, a gerincének a vonalán kívül tiszta víz volt az egész háta és hasa. Annyira világosan kirajzolódott a gerince, hogy a csigolyák közeit is szépen lehetett látni. Neki erre csak annyi mondandója volt, hogy „Izzadt vagyok és büdös, tisztára úgy érzem magam mint egy férfi.” Ezen percekig fetrengünk a röhögéstől, mert olyan természetesen jött neki ez a mondat. A levegőt szinte harapni lehetett, gyöngyözött a homlokunk is rendesen, és még a lányok halántékán is folyt a víz, a szó szoros értelmében. Az ilyenkor olyannyira utálatos göndörödő babahajak is ott röhögtek mindenkinek a feje tetején, hiába vasalták a csajok a hajukat kétszer is egy nap. Mintha a trópusokon lettünk volna már megint. Hulladozni lehetett annyira nem volt levegő az étkezőben, de kint sem volt sokkal jobb a helyzet. Annyira várta mindenki az esőt, hogy nem telt el úgy egy perc sem, hogy valaki ne kémlelte volna az eget, sötét felhők után kutatva.

Elfogyott a műanyag asztalterítő a raktárról. Nem tudom, hogy valóban ez lehetett-e az oka, vagy csak a véletlen műve volt, de két napig nem ettünk húst. Mert mint ti is biztos emlékeztek, asztalterítő nélkül csak tejtermékeket meg húsmentes ételeket lehet enni. Mert jó ötlet lenne a barbeque megoldásnak, de ott is vannak svéd asztalok, amiket szintén le kell teríteni, így ez sem segített a problémán. Harmadik napra lett hús az asztalon,ami egy időben jelentkezett az asztalterítő hirtelen felbukkanásával.  Erről jut eszembe, hogy mostanában kezdett egy furcsa szokást, az egyik mexikói másodchef. Tudom, hogy hasznos és praktikus, de akkor sem lehet kibírni mosolygás nélkül. Messziről, lehet hallani, hogy kiabál, ami úgy hangzik, hogy kotkotkot, mintha egy csirkét vagy kakast utánozna. De valójában, azt kiabálja, hogy „hothothot”, ami azt jelenti, hogy forró. Ezzel próbálja meg felhívni a figyelmet, arra, hogy vigyázzunk az útból mert megéghetünk olyan forró dolgot hoz vagy visz. Akkor is megmosolyogtató hallani, hogy már az emeleten kezdi a kotkodálást és úgy jön a konyha felé, nehogy valaki beleszaladjon. Eddig elég sok volt már az égési sérülés, és nem csak a kézfejen és tenyéren, mert te nyúltál bele valamibe, hanem a fel- és alkaron, mert neked mentek vagy te fordultál bele egy tepsibe, amit vittek és frissen szedtek ki a sütőből.

Rejtélyes fantomok járják a konyhát és a hűtőket éjszakánként. Még senki nem látta őket, és sokat tagadják a létezésüket is, de bizonyítékaink vannak, hogy ők bizony léteznek. Sokat rettegik őket, különösen a tejes dobozok és a narancsleves kartonok, de van, hogy a csoki szeletek is életüket vesztik az éjszaka folyamán. A konyha titokzatos kísérteti ugyanis, nem riogatják a népeket, hanem kerülik őket, és fosztogatnak. Jaj, annak a éléskamrának, amibe ők beszabadulnak. Minden este kulccsal és lakattal zárják le a konyha és az étkezők összes bejárati ajtaját, hogy senki ember fia azon be ne hatolhasson éjjelente. Tessék itt az első bizonyíték, hogy csakugyan lidércekről  vagy szellemekről beszélünk. Egyedül az emeleti ajtót nem láttam, hogy bezárják-e mert arra felé nekem nincs dolgom mikor zárunk, de az összes többit a saját szemmel látom, hogy lelakatolják. Ebből következően szerintem az emeleti konyha ajtaját is zárják, mert a felső étkezőbe bárki bemehet, mert azon nincsen zár, és ha átsétál a termet, bejut a süteményes konyhába és a gyümölcs hűtőkhöz. De ha ez nem lenne elég csábítás, akkor ha lesétál a lépcsőn az illető már bent is van az összes hűtőkamra és raktár és konyha folyosóján, és szabad a terep. Ezért gondolom, hogy azt is zárják, mert különben a többi ajtót is felesleges lenne, mert ha egy bejárat van minek a többit lezárni, nem igaz? Eszembe jutott már, hogy megnézem egyik este, hogy a felső konyha be van-e zárva, de a felső étkező mindig tele van mexikóiakkal egész éjjel. És elég furán venné ki magát, ha elsétálnék mellettük egyenesen a konyha ajtó felé, mert még azt hinnék, hogy én vagyok a fantom. Volt, hogy még éjfélkor is ültek az étkezőben és neteztek, mert onnan csak egy fél emeletre van a könyvtár, ahonnan jól lehet fogni a Wifit. Természetesen a könyvtár este bezár, de az előtere nem ahol két szék is van, de azon általában az Andris meg én szoktunk ülni esténként, hogy hírt adjunk magunkról. J És, hogy mit is csinál ez a fantom, bár az sem kizárt, hogy több is van belőlük és nem egyedül portyázik. Eszik, iszik és néha felborít és kiönt dolgokat. De, ami miatt körözést kéne kiadni ellene az az, hogy akkora bunkó, hogy nem dobja ki az üres dobozokat és csoki papírokat és mi egymásokat, hanem visszateszi őket az eredeti helyükre vagy behajítja őket a sarokba. Persze ha lever valamit, esze ágában sincs feltörölni hanem reggel arra megyek a narancsléért a hűtőbe, hogy bokáig járok az almalé és narancslé keverékben. Egy reggel sem szóltam róla a Tüsinek, mert még a végén az lenne, hogy én csináltam csak nem akarom bevallani, mert hát minden zárva van és én megyek először a hűtőbe, én meg nem viszem a balhét senki miatt. Mert hát a kulcsok a a főnökasszonynál, a chefnél és a Tüsinél vannak, és nem bízom benne, hogy beismerő vallomást tenne bármelyik is. A Tüsiről tudjuk, hogy imád nassolni, de őt inkább a gyümölcs hűtőben kéne keresni nem a csoki részlegen, és vegetáriánus így a hús hűtő még nézegetés céljából sem az ő asztala. A főnökasszony etethetné az összes mexikói haverját, amin nem lepődnénk meg kicsit sem ha igaz lenne, de a konyhások feladata a hűtőket rendben tartani, így nem hiszem, hogy kiborítaná a tejeket a földre. (Viszont, főnök létére neki személy szerint nem kell takarítani a hűtőben, az alkalmazottaival meg elég paraszt így ne zárjuk ki az esélyét, hogy az alvajáró éjjelente.) A közel 50 éves chefet meg nem tudom elképzelni, ahogy pizsamában oson a hűtők felé, csemegézni. Azonban ő a felső étkező mellett lakik a feleségével, tehát a tetthelyhez ő lakik olyan közel, hogy feltűnés nélkül vandálkodhasson, amint a mexikóiak lelépnek. Tehát mindegyiknek van lehetősége vagy indítéka ilyen szörnyű merényletet elkövetni a raktárkészletek ellen, de mindegyiket kizártuk. Ki hát a bűnös? Vagy valaki, akire nem is gondolnánk? Amennyiben valakinek van tapasztalata fantomok elfogásában vagy szelleműzésben kérjük jelentkezzen a tábor konyhájában. A probléma elhárítója magas jutalomban részesül, elfogyaszthatja a fantom egy esti fejadagját, ami higgyétek el 4-5 ember nasijának is elég lenne.