Muszáj lesz minél hamarabb utolérnem magam a bloggal mert képtelen vagyok felidézni mit csináltunk tegnap. Teljesen összemosódnak a napok. De azért teszek egy próbát: Ma hatalmas volt a sürgés forgás a konyhában. Megjöttek a gólyák. Na persze, nem a valódi madarakra gondolok hanem az újoncokra. A staff/ kisegítők nagy része megérkezett. Megismerkedtem a magyar fiúval, aki tudomásunk szerint az egyetlen magyar lesz a táborban rajtunk kívül. Ez úton is szia Gergő, mert hogy legjobb információm szerint ő is olvasója a blognak. Bár lehet csak addig érdekelte a dolog, amíg csomagolt otthon. Ki tudja. :)

Tegnap délután mentem volna vissza dolgozni, mikor kilépek a házunk ajtaján és néhány méterre tőlem farkas szemet nézek egy őzikével. Na nem az a kis cuki, hanem inkább a Bambi mamája lehetett. Megyek tovább a dolgomra erre elszökellt vissza az erdő felé. Én meg nem néztem a lábam alá és akkorát ugrottam mikor megint majdnem ráléptem egy kígyóra, hogy hihetetlen. Még, hogy néha látsz majd kígyót, havonta egyszer...talán fél naponta egyszer. A gólyák úgy tűnik nem csak puffog gyerekeket szállítanak hanem állat babákat is hoznak. Szerintem most van a költés szezon, bevallom őszintén nem merem rá megesküdni, hogy tojással szaporodnak-e vagy eleven szülők a kígyók. Szégyellem de nekem valahogy mindkettő a fejemben van most. Szóval most úszkálunk a kis kígyókban.

Tegnap este fél 9kor volt egy "fagyi party",amire a konyha személyzet úgy mehetett el, hogy félbehagytuk a mosogatást és takarítást a vacsora romjai után és csatlakoztunk 10 percre a többiekhez az étkezőben. Jól mondta a washingtoni srác ez volt a beetetés, én inkább úgy fogalmaznék, hogy fogd be a szád és egyél fagyit buli. Nem értettem miért kötelező a konyhai személyzetnek és miért nem a többi területen dolgozónak. Hát hamar rájöttünk, ugyanis a konyhában a fő fő főnök bezavart minden újoncot segíteni a vacsi maradványainak eltüntetésében. Mi az emeleten jól álltunk már csak a szemetesben kellett zsákot cserélni meg egy asztalt lemosni. Erre mondja a főnökasszony, hogy "hány embert kérsz?" mondom egyet se mert már 1 perc és kész vagyunk. "Nem baj vigyél hármat." "De már csak szemetes zsákot cserélni" "Jó akkor csak egyet vigyél". Ilyen jól éltünk tegnap este, "dobáloztunk"  a friss munkaerővel. Így persze, hogy fél 10-re ragyogott minden.

Fürdés után megnéztük a tíz kicsi indián című filmet, ami elvileg a tíz kicsi néger alapján készült, de Andris szerint nem is hasonlított a könyvre. Régóta készülök elolvasni, de valahogy sose jött össze. A film után észrevettük, hogy valami folyamatosan villog a szekrény tetején. De az Andris telefonja a párna alatt van, az enyém meg két és fél hete lemerülve a bőrönd fenekén. Így nem jöttünk rá mi az, így felkapcsoltuk a villanyt. Nem láttunk semmit, néztük de semmi. Megint lekapcsoltuk a villanyt megint semmi. Erre már azon voltunk, hogy megint felkattintjuk a villanyt, de ekkor a fény felszállt és a plafonon kezdett keringeni. Jééé, egy szentjános bogár, meg még egy, meg még egy. Oooh de szépek ezek hárman, ahogy keringőznek. Én még sose láttam szentjános bogarat, ha a filmek nem számítanak. Aztán, amilyen hirtelen feltűntek, úgy el is tűntek.