Ma csatlakozott a konyhások szerény kis társaságához egy újabb mexikói srác így összesen már 4-en vannak 2 fiú és 2 lány. Az új srác is a konyhába került, mint utólag kiderült, hogy ő lesz a másodchef. Milyen jó tudni, hiszen neki is főztünk tegnap este, csak akkor még nem tudtuk, hogy ki is ő. Ennek köszönhetően már 3 mexikói chefünk van, azt persze mondani se kell, hogy angolt a szájukból csak akkor hallani, ha hozzánk beszélnek. A tegnapi társam, ma van szabin ennek köszönhetően oroszt csak akkor hallok a konyhán ha a nem konyhában hanem takarítóként dolgozó orosz lányok is megjönnek. Remek csak én állok a konyha közepén néha kukán és úgy érzem semmit nem ér, az amúgy sem túl jó angoltudásom. Talán oroszt vagy "mexikóit" kellene tanulnom azzal többre vinném itt Amerikában, de nem gondolom ám komolyan. Itt egy "komoeszttász?" ott egy "nyet" hangzik el, és úgy érezem nem vagyok reménytelen mert fejlődik a nyelvtudásom, csak sajnos nem mindig az angol, mert ezeket már megértem. Az új fiú szerint rendkívül vicces a kiejtésem, mert érződik benne mind a magyar mind a brit mind pedig az amerikai kiejtés, temperamentum és szóhasználat. Számára egy egyedi mix vagyok ezekből, amit összegezve viccesnek hív. Szóval a hosszú évek során egy nagy adag viccet sikerült magamra szednem. Sebaj, a tiéd se jobb ám, öreg hiába vagy otthon angol tanár. :) Azt is mesélte, a mexikói újonc (végre nem én vagyok az), hogy ő angol tanár otthon mert jól beszél angolul és náluk otthon nem kell papírja legyen ahhoz, hogy iskolában taníthasson. Fiatalon abbahagyta a sulit de két éve mégis úgy döntött visszamegy a padba így most főzni tanul és majd "étel menedzser" akar lenni. Hm, náluk olyan is van, lehet nálunk is van, csak én nem hallottam még róla.

Meg arról is mesélt, hogy 26 éves és a szüleivel lakik és náluk otthon természetes ha a "gyerekek" 35 éves korukig otthon laknak a szülőkkel. Látva csodálkozásomat, megkérdezte, hogy mi a helyzet nálunk. Mit mondhattam volna erre? Elkezdtem neki magyarázni, nem tudom mit értett meg belőle, hogy nálunk a gyerekek és sokszor a szülők is örülnek neki, ha gyerekek 25 éves koruk körül már külön költöznek. Nálunk a 3x éves fiú otthon már bizony negatív képest fest, nem megszokott. Persze előfordul, de ott mindenki találgat, hogy vagy a fiú ül otthon anya szoknyája szélén a kényelemben és teljes kiszolgálásban és azért nem akar elköltözni vagy nem dolgozik és nincs miből külön mennie. Arról is igyekeztem mesélni, hogy milyen kettősség van nálunk most otthon, hogy a társadalom egészségesnek tartja, hogy 2x évesen a gyerekek külön menjenek otthonról, de anyagilag sok család számára ez nem biztosított, így a dolog nem egyszerű. Nekem abból a kevésből,amit eddig meséltek a hazájukról a mexikóiak az derült ki, hogy ők élni próbálnak nem a külsőségekkel tőrödnek hanem azzal, hogy mi, hogy oldható meg a legjobban. Azt is mondták, hogy náluk ha valaki az országukba látogat biztos nem marad éhen meg fedél nélkül mert a családok "befogadják", segítik a turistákat. Nem tudom mi igaz ebből és mi a marketing része, érdemes rászánni néhány percet, hogy az ember belegondoljon, hogy ő mit tenni ha nálunk otthon a városban térképpel bolyongó turistákat látna az éjszaka közepén...Úgy gondolom, jó emberek vagyunk mindnyájan, akik ezt a blogot olvassák, de abban is biztos vagyok, hogy senki nem lépne oda a turistákhoz, hogy szállást és ételt kínáljon nekik akár kérik akár nem.

Ha az ember kilép egy kicsit a megszokott teréből olyan rálátást kaphat a dologra, akár a saját hazájára, amihez egyébként nem férhetne hozzá. Annyira alapnak vesszük azt ami körülöttünk otthon "normális", hogy bele se gondolunk, hogy máshol azért furcsán néznének ránk. Az egyetemen hallottam egy viccet hónapokkal ezelőtt, de azóta sem tudom kiverni a fejemből: A középkorú háziasszony tálalja a sonkát a férjének, aki megkérdezi, hogy -Miért vágod le mindig a sonka két végét, mikor beteszed a tepsibe? -Mert édesanyám is mindig így csinálta. -Akkor kérdezzük meg tőle, hogy miért így kell csinálni? -Édesanyám miért vágja le mindig a sonka két végét mikor készíti? -Azért lányom mert nem volt soha elég nagy tepsim, hogy belefért volna....

Sokat kérik itt főleg az oroszok, hogy meséljek a hazámról és fogalmam sincs mit mondhatnék nekik. Olyan dologra kíváncsiak, ami nálunk más mint máshol. De azt én honnan tudhatnám, hogy ami nekem "normális" az másnak nem az? Nem kíváncsiak ők, a "híres embereinkre" nem érdekli őket a "világhírű konyhánk" és az sem izgatja őket, hogy milyen természeti és történelmi kincsekkel rendelkezünk, mert ezek nem érdekesek és minden népnek megvannak a maga hasonló dolgai. Őket a közöttünk lévő szakadék izgatja, az amitől mi igazi magyarok vagyunk, egy különálló saját nép, és azok a dolgok, amitől ő nem hozzánk tartozik. Én kérlek ne gyertek most a tankönyvi szöveggel, hogy egy nyelvet beszélünk, egy a kultúránk, egy országban lakunk, egy a történelmünk, mert ez csak azt mutatja meg, hogy milyen sekélyesek az emberek. Ennél sokkal de sokkal kisebb, szinte alig észrevehető hasonlóságok azok, amik közöttünk állnak kötelékként és sokkal kevésbé azonosítható különbségek azok, amik gátakat húznak közénk. Olyan érdekes, hogy itt vagyunk Amerika szívében, tiszta USA földön és ez a hely nem amerikai kérem szépen. Mexikói kaját eszünk, angolul beszélgetünk egymással, kínai ruhák vannak rajtunk (legalábbis rajtam tuti), más a motivációnk, hogy itt legyünk, mások a hagyományaink, a szokásaink, a vallásunk. Ez a senki földje, de ha jobban belegondolok tévedek, ez itt a Mindenki Földje. Itt jövünk rá arra, hogy milyen is igazából a saját hazánk, itt ahol egy általános képet kapunk arról, hogy a "többi haza" milyen a többi embernek. Sokat gondolkodom, mit válaszoljak neki, mit mondjak, amit megért és ami ennyi idősen érdekelheti és ami valóban ránk jellemző. A politikát és egyéb sérelmeinket nem fogom ecsetelni egy részről mert nem vagyunk olyan korban, hogy "csak" ez érdekeljen minket más részről én sem szeretek soha róla beszélni. Most nevetni fogtok de egy dolog jutott eddig az eszembe, ami a miénk. A túró rudi. :) Ezt máshol nem ismerik és el tudom magyarázni, mert, hogy a gulyás leves receptjét nem fogom ecsetelgetni, úgysem tudja elképzelni kóstolás nélkül az is biztos. Ha van ötletetek, hogy mit kéne neki válaszolnom, akkor kérlek mondjátok. Természetesen csodálatos parlamentünk van, de a kutyát nem érdekli fénykép nélkül így olyat mondjatok csak, ami elképzelhető, csak hallás után.

Kicsit elkalandoztam, de hát nem írhatok mindig a takarításról meg a főzésről. :) Hiába mondja azt a főnökasszony, hogy azért vagyunk itt. Egy fenét. Azért vagyunk itt, hogy a saját hazánkat megismerjük egy másik szemmel és, hogy betekintést kaphassunk abból, hogy milyen is lehetne. Hogy rosszabb-e vagy jobb az mindenkinek a saját megítélése.