Általában öten szoktunk dolgozni a konyhán ma azonban csak ketten voltunk az egyik orosz lánnyal. A többiek mind a szabadnapjukat élezték. Szerencsére ma csak a kisegítő személyzet és 1-4 főig terjedő vezetőség akart enni, a vendégek ma nem jöttek. Reggel olyan büszkék voltunk magunkra, hogy mindent időben megcsináltunk és semmi nem hiányzik az asztalokról. Kitettük a joghurtot, a vajat, a mogyoróvajat, a lekvárt, a magos zsömléket, a sajtkrémet, a narancslét, a tejet, a vizet, az összes evőeszközt, tányért, müzlis tálat 3 fele müzlivel, meleg kakaót is készítettünk reggel, a nem tudom magyarul mi a pontos neve, de zöldes-fehéres dinnyét is felkockáztuk és még a mosogatógépet sem felejtettük el egy órával a használat előtt bekapcsolni pedig ez nem a mi dolgunk szokott lenni. Megkérdeztem a társam, hogy a kávé főzött bekapcsolta-e, erre azt mondta, hogy már megy. Na le is ültünk enni, mire nekiállt kiabálni az egyik vezető, hogy ez a kávé rossz, nincs friss kávé, hogy mi miért nem csinálunk és stb. Mire kicsit lenyugodott kinyögte, hogy a kávé ugyan meleg csak ez  tegnapi kávé nem mai és miért nem cseréltük le. Azért mert senki nem mutatta meg, hogy kell lecserélni benne a filtert és a kávét, meg ez egy kisipari mennyiséget előállító kávéfőző és örülök, ha a bekapcsoló gombot megtalálom rajta azért. Aztán persze mosolyogva elkezdtük neki elmagyarázni, hogy nem mi kapcsoltuk be (köszi társ, én úgy értettelek, hogy te már korábban benyomtad, egy szóval nem mondtad, hogy valószínű egész este be volt kapcsolva....) és, hogy mi nem értünk hozzá, mert a konyhafőnök nem mutatta meg és még a filtert sem találjuk a konyhában nem hogy a belevaló friss kávét és különben sem tudnánk ebben a gépben, hogy kell ezt kicserélni. Erre követelte, hogy a főnökasszony főzzön neki kávét, na azt lesheted mert ő New Yorkban van a szabadnapján és arra várhatsz, hogy kávét főzzön ma reggel. A többi kávéfüggő lenyelte a tegnapi kávét, de a pasi hiába bizonygatta, hogy nem haragszik meg minden nem hittem neki, rá volt írva az arcára, hogy elszúrtuk a napját.

A délelőtt további részét takarítással folytattuk, bár a főnökasszony nem mondta, hogy mit kell majd csinálni, de azért találtunk magunknak munkát. Persze, nem szakadtunk bele mint idáig, szép kényelmesen eltakarítgattunk. Na másfél órával az ebéd előtt nekiálltunk főzőcskézni mert hát, most csak ketten vagyunk és teríteni is kell meg ételt is kell varázsolni az asztalra. Itt Amerikában ez nem egy nagy dolog nem akarom magam tömjénezni mert kinyitjuk a zacskókat bűvészkedünk egy kicsit és kész a kaja. A csirke falatkákat megsütöttük, a por krumplit vízzel kevertük, a salátának valót felaprítottuk és összekevertük, meg melegítettük a tésztát és főztünk egy kis brokkolit. Szerintünk igen ügyesek voltunk mert időben elkészültünk mindennel és meg volt terítve és majdnem minden az asztalon volt mikor az első éhezők megjöttek. (Na persze, nem ennyi az étel készítés és terítés csak nem akarom elaprózni. ) El is fogyott szinte minden, néhány fiú nem felejtette el megköszönni a kaját mikor a reggeli vezetőnk megint rákezdte, hogy hol a desszert. Hogy miért nincs az asztalon valami gyümölcs vagy sütemény, hogy neki még valami kell. Kérdeztem mit szeretne, azt mondta mindegy, de egy így nem teljes ebéd. Kösziiiii. Na futás a konyhába kiwit hámozni és kockázni, ki látta a sárgadinnyét? Na gyorsan rittyentettünk neki egy tál gyümölcs salit.

Erre megjegyezte, hogy amúgy is hideg volt az étel. Felszolgálás előtt nem egészen 2 perccel vettük ki a sütőből a csirkefalatokat. De tényleg bocsánat, a salátát nem mikroztuk meg...és a krumplipüré is hideg volt mert azt itt így eszik. Többször is rákérdeztem de ők hidegen tálalják a krumplipürét a tészta pedig meg volt melegítve, még meg is kóstoltuk, hogy jó lesz-e. És a többiek egy szót sem szóltak, pedig nem maradtak volna csendben ha nem tetszik nekik valami. De a pasi csak panaszkodott a konyhafelügyelőnek, hogy mi ez a fejetlenség ma. De a konyha felügyelő annyit mondott nekünk, hogy nézzük el neki mert nincs minden rendben vele.:) Ennyit erről, pedig a konyha felügyelő se 100-as az is biztos. Igazából neki annyi a dolga, hogy fel-alá járkál és kötegszik, hogy mi miért úgy van van, ő a "koser" felelős, néha eltűnik, néha megjön, érdekes egy figura.

Az kifelejtettem, hogy annyira igyekeztünk az ebéddel, hogy mindketten befutottunk a "meat"=piros fagyasztó kamrában már nem is emlékszem miért. Máskor is voltunk már bent egyszerre és sose volt belőle probléma. Erre jöttünk volna ki, de nem nyílt ki az ajtó, bezáródott és belül nincs kilincs. Tudni kell, hogy hatalmas lendülettel kell ezeket az ajtókat bevágni, mert ha csak csukni akarjuk akkor nem záródik rá a zár rendesen. Fogalmam sincs miért nem hallottuk meg, hogy bezáródott. Én mindig is gyakorlatias voltam így néhány gondolat egyből átfutott az agyamon. 1, ez az egyik legkevésbé hideg hűtőkamra itt tovább bírjuk majd. 2, senki nem fog minket keresni még vagy 3/4 óráig mert akkor kezdődik a hivatalos ebédidő és akkor jönnek a többiek, a konyhások meg mind szabin vannak. 3, a "koser" felelős az előbb ment ki az étkezőből, ki tudja hová szóval rá se nagyon lehet számítani (tegnap vele találkoztunk a klub helységben és nekiállt filmet nézni...) 4, nem tudom megnézni, hogy hány fok van mert itt nem celsiusban mérnek hanem fahrenheitben és amúgy is elromlott ott a hőmérő, amiért már korábban szóltunk meg a tudat amúgy sem segít. Mellettem a lány arca meg sem rebbent és nem szólt egy szót sem csak állt egy helyben, mint aki vagy azonnal sokkot kapott vagy nem fogta fel, hogy egy hűtőkamrában ácsorgunk egy szál rövid felsőben és hosszú gatyában,úgy, hogy nem hiányzunk senkinek. Próbáltam lábbal kirúgni az ajtót, de hát ezek vastag ajtókkal vannak tervezve,hogy tartsák a hőmérsékletet odabent. Ennek köszönhetően az ajtó még csak be se horpadt nem, hogy kinyílt volna. Szóval nem volt jobb ötletem nekiálltam ököllel verni a fém ajtót, hátha valaki meghallja. Még annyira nem fáztam odabent, de nem akartam kipróbálni meddig bírom. Nem néztem az órámra, és ilyenkor az ember elveszti az ítélő képességét, de nem hinném, hogy 5-10 percnél többet lettünk volna odabent. Mert megjelent a mi hősünk a "koser" felelős. Később jót nevettünk a lánnyal, hogy egyikünk sem hitte volna, hogy ez a pasi valaha hős lesz és neki köszönhetünk majd bármit is. De így lett. Gyorsan kifújtuk magunkat és rohantunk vissza a konyhába mert elmaradtunk a kajával és a vezető pasit nem fogja érdekelni, hogy miért nincs gőzölgő kaja az asztalon. Ez után már elhiszitek, hogy a szívembe zártam miután követelte a desszertet és kritizálta a kaja hőmérsékletét...