A laptopon nem állítottam át az órát, hogy miközben írok nektek mindig lássam, hogy kb. ti mit csinálhattok otthon. Úgy tűnik az lesz a rendszer, hogy a szabad óráimban délután 1-3ig soha nem lesz net, szóval kénytelen leszek mindig wordbe írni majd később átmásolni a blogra. Iszonyatosan lassú a net ezért nem küldük el a címet egyesével mindenkinek, hanem több embert is megkértünk, hogy terjessze mert nem győzzük kivárni mire betölt egy oldalt a net. (Ádi kérlek Zsuzsának is továbbítsd a blog címet, köszi.) Borzalmasan hidegek az éjszakák, én tegnap két pulcsiban és hosszú melegítő gatyában aludtam meg két zokniban és egy vékony takaró és egy lepedő alatt de majdnem megfagytam. Ha másik fa házat kapunk remélem ott lesz ablak nem csak szúnyogháló mert zavaró, hogy belát bárki aki akar, és hideg is. Arra feküdtünk, hogy valami állat kaparja a ház sarkát és hajnalban arra ébredtünk, hogy talán egy fakopáncs (ha van itt olyan) kopog a ház oldalán. Elég természet barát itt a  környezet. Fura, hogy úgy kell közlekedni, hogy nem elég a dombra fel és le, meg a egyenetlen talaj (mint a Bakonyban), még az állatokat is lesni kell szüntelen a talpunk alatt. Andris azt mondta, ma két órával az ebédszünet előtt befejezték a dolgukat, ma is festettek, és onnantól igazából unatkoztak, szóval azt mondja neki nem olyan megerőltető a munka. Viszont a konyha munkát én nem tudom miért nem férfiak végzik. Akkora főző üstöket és edényeket emelgetünk és mossunk el és takarítunk, amit ketten lányok alig bírunk megemelni üresen. Ma éléskamrákat és fagyasztó kamrákat takarítottunk. Tudjátok, hogy néz ki egy, egy éves gyümölcs? Hát én ma megtudtam, fogalmam sincs, hogy pontosan milyen fajta lehetett de a szag,ami a fagyatóban volt iszonyatos volt. A főnökasszonynak köszönhetően (mexikói csaj) 2 percet nem állunk tétlenül, folyamatosan adja ki a feladatokat, amik nem csak megterhelők hanem undorítóak is, szóval Dancsi és Julcsi készüljetek! Gumikesztyű nélkül szerintem nem érdemes a konyában nekiállni semminek, viszont órákon át viselni meg nagyon füllesztő. Kicsit olyan most ez a hely, mintha az előző nyáron hirtelen evakuáltak volna mindenkit, és nem volt idejük elpakolni és rendet rakni és mi most azt raknánk rendbe.  Tarantula méretű pókokat találtak már többen is a házakban, mi szerencsére ezekkel még nem találkoznunk. Viszont a lány „fürdőház” = WC+zuhany helység mellett lakik egy „chipmunks” egy igazi csíkos mókus, szörnyen cuki. A többi lány szerint van nálunk is forró víz, de vagy csak forró van ami alá nem tudnak beállni olyan meleg, vagy csak jeges hideg van. Nekem eddig csak az utóbbihoz volt szerencsém, nagy fejtörést okoz, így hogy fogom megoldani a hajmosást. Andris szerint náluk normális a víz. A mexikói csajok a szakácsok, egyetemen tanulják a főzést otthon, még szakdolgozatot is kell írniuk belőle és nagyon komoly matekot meg fizikát és kémiát tanulnak hozzá azt mesélték. A főztjük elég furcsa számunkra, hol finom hol nem, bár inkább azt mondanám rá, hogy nagyon idegen számunkra. Úgy sütnek serpenyőben, hogy kézzel forgatják meg a húsokat, nem tudom miért nem égnek meg… Ma ebédhez kaptunk egy fél literes diétás dr. Peppert szóval megoldódott a nincs miből innunk este kérdés. Hát inkább nem ecsetelném a fent említett ital ízét, még az amerikai és angol srácok is inkább vizet ittak helyette, pedig rájuk ez nem jellemző. Kezdjük megismerni a többieket egyenlőre olyan 20 lehetünk összesen, de mire mindenkivel válthatnánk kajálás közbe néhány szót, pénteken megérkezik a többi kisegítő személyzet (staff). Nem tudni hányan jönnek de elvileg „sokan”.  Két ember nem válaszolt egyformán arra a kérdésre, hogy mikor is jönnek a gyerek pontosan de megközelítőleg mindenki 20-25 napot mondott. Azt mondta, ma egy srác, hogy onnan megtelik lármával és visongással a tábor és annyi lesz a nyugalomnak, majd meglátjuk.  Az idő nagyon kellemes, se nem hideg se nem meleg, ha leszámítjuk a reggeli és egész esti hidegeket. A táj egy szóval mondva lenyűgöző. Ahogy a szép zöld fák körbe ölelik a tavat és madarak szállnak felette és csiripelnek, mesébe illő. Ma megnyitottuk a közös bankszámlánkat kb. az egész folyamat volt 10 perc. Kijött a táborba a bank egyik képviselője adott két pofon egyszerű néhány soros hivatali papírt és ennyi volt. Ha nálunk otthon is így működni a bank, milyen jó lenne. Hogy mikor lesz szabadnapunk arról senki egy szót sem szólt eddig. Elég tömörek itt az emberek a beszédet illetően. „Ezt takarítsd ki!” Aztán milyen vegyszerrel, milyen eszközzel…”Készüljetek fel az ebédre!”  De mivel minden alkalommal mást eszünk, másba tesszük a kaját, más italt szolgálunk fel azért nem ártana ha egy kicsivel több infót préselnének egy mondatba. „Ma jön a bank képviselője.” Remek, de hova pontosan, mikor pontosan, és milyen iratokra van szüksége…

u.i: Dancsi, Julcsi jobban jártok a nagy bőrönd és hátizsák formációval mert akkor lesz szabad kezetek és nem vagytok olyan szélesek. Higgyétek el ha megérkeztek az Új Világ hatalmas repülőterére és vasút állomására, megköszönitek még, hogy lebeszéltelek benneteket a kis bőröndről. Mi simán (félig üresen) belefértünk ezekbe a méretekbe, amiatt ne aggódjatok.