Kedves Rokonaink, Ismerőseink, Barátaink!
Olyan sokat kértétek, hogy adjunk életjelet magunkról és, hogy kimerítő élménybeszámolóval árasszunk el benneteket, hogy úgy döntöttünk létrehozunk egy blogot. Tegnap kaptuk a tippet, meglátjuk mennyire sikerül megvalósítani.
Már az indulás is kalandosra sikerült, mert mit is várhatunk a GPS-től ha nem azt, hogy totál rossz irányba küldi védtelen utazókat, így kerültünk egyet Pesten. Nem is baj, mert alig jártunk még a fővárosba is, így a kocsiból gyorsan körbe néztünk. Miután megérkeztünk a reptérre és persze, kiálltuk a tekintélyes sort, a következő megjegyzéssel szembesültünk " gond van az egyéni becsekkolással, miért jöttek a pulthoz?" (Miért nem kellett volna?!) Na sebaj, újabb sorban állás, ahol közölték, hogy nem tudják mindkettőnk beléptetőjét kinyomtatni, mert valami ismeretlen gond van. Vissza a pulthoz egy újabb ott dolgozóhoz, akinek a nemét sajnos csak névjegyéről sikerült azonosítani. Viszont nagyon aranyos volt egymás melletti helyeket adott nekünk Bécstől az ablak mellett és még a beszálló kártya gondot is megoldotta elég hamar. Én most repültem életemben először és azon kívül, hogy kissé megmozgatta a gyomrom nagyon-nagyon élveztem. Az első percben, persze rögtön Öcsi hányós zacskós története jutott eszembe. :) A felhők feletti látvány leírhatatlan volt, ahogy Andris mondta "mintha egy végtelen tejszínhab réteg felett lennék." Ja és a légiutas kísérők valóban olyanok itt az Austrian Airlinesnál mint a kisördögök, az a piros harisnya tényleg borzalmasan ronda, de így legalább egyből felismeri őket mindenki. A bécsi repülőtér valóban hatalmas, közelébe sem ér a pesti, bele se merek gondolni, mi lesz New Yorkban...viszont hihetetlenül logikus minden ki van írva, egyértelmű mit mikor kell csinálni. Olyan cigis kabinok vannak a reptéren...meg is állapítottuk, hogy nálunk minden 5. sarokra is rakhatnának ilyet, talán akkor nem fulladnánk meg a füstben. A váróterem túl oldalán éppen két rabbi beszélget, talán Jákob is köztük van, nem lehet tudni..:) Mivel rengeteg időnk van előkaptuk a laptopot és 3. próbálkozásra találtunk egy nyilvános netet. És mivel nem szeretem halogatni az ígéreteimet rögtön bele is fogtunk egy blog létrehozásába és írásába. Amíg én ezeket a sorokat írom Andris küzd a fényképpel mert folyton elrontja a napsütés. Lassan csekkolhatunk másodszor így megyünk tovább, helyesebben repülünk...
