Tegnap este, egy óra alatt nem sikerült netet varázsolnom, helyesebben net az volt, csak nem töltött be semmit, így elmaradt a folytatás rész, de most pótolom. Most döbbentem rá, hogy belecsaptam a dolgok közepébe és egy csomó dolgot nem meséltem el (mindegyikőtöknek). Így megpróbálok néhány alap dolgot leírni, hátha valakit sikerült a blog bejegyzésekkel jól összekavarnom. Szóval én azt étkezőbe szerződtem eredetileg azért leszek felelős, asztalok megterítése, ételek felszolgálása, felügyelés evés közben, hogy valaki szeretne valamit, vagy valami elfogyott-e illetve a maradékok kidobása is sajnos az én felelősségem lesz. Ezen kívül a romok eltakarítása, étkező takarítása valamint a koszos edények átadása a mosogató csapatnak (ténylegesen mosogatók és szárazra törölgetők kis csoportja). Az Andris eredetileg mindenesnek jött, na ebbe bármi belefér. Ő fog megjavítani minden, ami elromlik, ő fog plusz takarókat hozni ha kell valakinek, ő fest, neki kell ellenőrizni elvileg hetente a tűzriasztó készülékeket és lecserélni ha szükséges. De ezen felül neki szinte bármit kell csinálni, amire megkérik (jó persze nekem is, de az más tészta). Ezeken a munkakörökön kívül vannak itt kimondottan takarítók (mi csak a konyhai részlegeket és étkezőket sikáljuk most, nem mindent, és nem tudom ezt miért nem ők csinálják ne kérdezzétek), vannak sofőrök, vízimentők, egészségügyi dolgozók (nővérek talán, de ők még nincsenek itt). Ezek lennének a kisegítő munkakörök, amikről eddig tudomásunk van, ezen felül vannak a gyerekekkel dolgozók. Akik csak felügyelik őket, és akik tanítják őket pl. hegyet mászni, gitározni, úszni, festeni….stb. A sofőrök és a gyerekekkel foglalkozók megkülönböztetést élveznek, jó értelemben mivel nekik sokkal jobb házaik vannak, Tv-vel, radiátorral, ventillátorral, szobához tartozó fürdővel…de ezt csak Andris elmondásából tudom én még csak a konyha részlegeket láttam belülről. Azt tudni kell, hogy a kisegítők jobban! keresnek mint a gyerekfelügyelők és valljuk be őszintén, azért sem kell aggódnunk, hogy egy gyerek megfullad a tóban mert fél percre nem figyeltünk oda, vagy csak 300-an vannak és nem tűnt fel egynek a hiánya. Persze ez nem azt jelenti, hogy mi a víz alá nyomhatjuk a gyerek fejét, vagy ne kéne utána ugrani, ha látjuk, hogy fuldoklik de azért mégis, megnyugtató, hogy nem én felelek érte. Most azonban mindenki 3 kategóriában dolgozik: konyhai munkás (felosztva részmunkákra), takarító és mindenes. Mivel a tábornak azon időszakát, ahol még nincsenek gyerek „precamp”-nek nevezik azaz előtábornak. Ezért van az, hogy nem erre szerződtem mégis ezt kell csinálnom,amit csinálok. Azt már csak zárójelben jegyezném meg, hogy erről mindenki mélyen hallgatott mielőtt ide kerültünk, hogy az előtáborban, ez lesz. Ha megjöttek a kis jónépek, akkor megkezdődik a tábor minden beáll egy egészséges ritmusba, minden mindig ugyan akkor lesz (munkakezdés, kajálás…) és mindenki a saját dolgot fogja csinálni. De mivel 6 napot dolgozunk 1-t pihenünk itteni szóhasználattal szólva „day off”-unk van lesz, hogy be kell állni a szabadnapos helyére. Elvileg a többi hasonló munkakörű fogja csinálni a szüneten lévő munkáját, de ez nem mindig megvalósítható. Az azonos munkakörű emberek nem mehetnek egy napon szünetre ezért is van, hogy az Andrist meg engem el fognak engedi (már holnap, jééé) szünetre együtt. A barátnőm mert lassan nevezhetjük így Car (ejsd: Kárlá) (elnézést mert mint kiderült így írja), szintén kaphat velem egy napon szünetet mert ő meg sütni fog. Elméletileg mindenkinek 8 órát szabad dolgozni egy nap, ami ma szóba került a konyháért felelős férfi meg a főnökasszony között és arra jutottak, hogy minden ok. Engedtessék meg nekem, a borzalmas matekosnak, hogy egy kevésbé fejtörő feladvánnyal szolgálják. Ha rendszerint (eddig egyszer volt fél órával későbbi időpont, de az az előző napi sok-sok plusz óra miatt volt), szóval rendszerint 7kor kezdek, megcsináljuk a reggelit, terítünk, eszünk egy negyed-fél órát majd reggelit adunk a vendégeknek. Utána dolgozunk végig fél 12-ig, amikor a mázlisták nekiállnak az ebédet csinálni a maradék (rendszerint én is) tovább takarítunk és 12kor felszolgáljuk az ebédet megint fél óra kaja. Utána 1-fél kettő körül végzünk szünet 3-ig legjobb esetben is csak fél négyig, de akkor 2-kor mentünk el pihenni. 3tól este fél 8-8ig megint dolgozunk, vacsit adunk és eszünk szintén negyed-fél órában, de egyszer már fél 9-ig is elnyúlt a munka este. Röviden: 7-1-ig, 3-8ig melózunk a kaják meg összesen nem lehetnek többek másfél óránál, de azt nagyon sokkalom. Hangsúlyoznom kell, hogy ténylegesen pocsék vagyok matekból, de akár, hogy számolok nekem bizony nem jön ki a 8 órás munkaidő…Na de maradjunk csendben mert a gumikacsák szerint (ugye emlékeztek még a fedő névre? :) ), ugyan annyiba kerülünk a tábornak mint egy amerikai alkalmazott. Ja csak éppen azt is hozzá tették, hogy a tábornak kerülünk annyiba nem pedig mi kapunk annyit, mert a gumikacsák bevallása szerint is tekintélyes közvetítői díjat fizettek értünk. Na ha ők „tekintélyesnek” hívják, akkor biztosak lehetünk benne, hogy pofátlanul nagy összeget kapnak azért, hogy bennünket piszkáljanak és kötekedjenek mert, hogy segítséget vagy használható tanácsot még nem sikerült nyújtaniuk azt tuti. Itt persze, felmerülhet a gyanú, hogy megint én kötegszem, ahogy mindig, de rajtam kívül még legalább 3 ember gondolja ezt, azért ennyit mondok mert többet nem is merek a szervezet által. J Na de ott hagytuk abba, hogy van precamp (előtábor) és van a tábor rész, de van levezető/záró tábor is miután a töpörtyűk elmentek. Na látjátok, arról nekem sincs fogalmam, hogy ott mit fogunk csinálni, mert mi azt takarítjuk most, amit tavaly a zárótáborosok nem csináltak meg. Mert hát legalábbis jobb helyeken, a nem működő hűtőben nem szoktak gyümölcsöt hagyni, a grill sütőt (amibe én is beleférek egyenes háttal állva) el szokás mosni. De már korábban volt róla szó, hogy valószínű evakuálás lehetett, így ez nem róható fel senkinek, ami itt maradt.   Tegnap megismerkedtem néhány mondatban egy itteni zsidó hölggyel, szimpatikusnak tűnt a rövid beszélgetésünk alapján. Az (talán az apai ) édesanyja (vagy nem is voltak rokonok itt ezt nehéz megítélni olyan szoros a kapcsolat mindenki között) keresett meg, hogy van-e kávénk, volt így elkezdtem neki tölteni, erre jött oda fent említett hölgy és rá szólt a kb. 80+-os anyukájára, hogy „dehogy iszod meg ezt az erős kávét” és megkért, hogy vízzel hígítsam fel egy kicsit, hogy este is tudjon aludni. Így találkozunk a hölggyel. Megkérdezte, hogy honnan vagyok, és mondtam, hogy Magyarországról. Na (mint az esetek 80%-ban) kiderült, hogy neki is vannak magyar felmenői és a nagymamája beszél magyarul mert Miskolcról származik egy másik rokona meg Pestről. Elmesélte, hogy egyszer biztos megnézi az országunkat, mert szeretné a családfát felkutatni és annyit hallott már az országról, hogy kíváncsi rá. Tudom vártatok valami csattanót a végére, de nem lesz sajnos mert továbbra is munkaidőben voltam, és persze a főnököm nem szólhat egy vendégre, hogy ne tartson fel, de ő is érezte, hogy ennyi elég lesz. Az egyik lánnyal néztük a tavat néhány szabad percünkben és láttunk egy kerge halat. Az volt a mániája, hogy kiugrált a vízből újra és újra, bezzeg a fiúk ilyenkor nem jönnek a pecabotokkal megvalósítani a halacska álmát, hogy kikerüljön a tóból…